Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

A nád (Phragmites australis) a 19. század derekán még 2,5 millió к. h. területet foglalt el a történeti Magyarországból. A vízrendezés előtt a vízjárta térségek fontos növénye volt, aminek szerepe csak nőtt az erdőterületek csökkenésével, illetve a fa árának növekedésével.89 Termőhelyei a vízrendezésekkel átrendeződtek és szűkültek, s gazdasági jelentőségét is csökkentette, hogy a tájunkon nem nagy, összefüggő területeken nő, hanem széttagoltan, foltszerűen. Ennek elsősorban vízrajzi okai vannak: a legjobb minőségű nád 80-150 cm-es vízmélységnél fejlődik, a 2 m-nél mélyebb vízben viszont egyáltalán nem fordul elő.90 A levágott és csomókban megszárított nádat sokféle módon hasznosították: az építkezéseknél használták, s készítettek belőle bútorokat, kanalat, villát, nádsípot. A 16-17. században a szövőszékek alkatrészeit előállító bordások szerepelnek Újhely (1554), Kenézlő (1567), Jesztreb (1554), Újlak (1600) és Szerdahely (1672) irataiban.91

A bodrogközi és a taktaközi kötősás (Carex elata), valamint a magasra növő mocsári sás (Carex acutiformis) - ún. hosszúfű, kötőfű - keresett volt a szőlővidékek, főleg Tokaj-Hegyalja mezővárosi piacain. A rafia használata előtt tömegesen alkalmazták a szőlőkötözésre, s rendszeres kereskedelem folyt vele a Bodrogköz irányából.92 Zemplén vármegye 1641-ben szabályozta az árát, mivel korábban rendre előfordult, hogy a nyers kötőfüvet 3-6 dénárért adták szekerenként. 1641-től a nyers fű ára 4 dénár, a szárazé pedig legfeljebb 8 volt, mivel azonban Bényére, Tolcsvára és Horvátiba messziről, a Bodrogközből kellett a hegyek közé szekerezni, a megállapított ár kétszeresét kérhették el érte.93 Az 1770- es években tucatnyi Szabolcs megyei helység lakói vitték a hegyaljai piacokra a tavasszal megszedett kötősást. A tokajiak maguk is átjártak abban az időben Tímár határába: ők szedték le a szőlőkötöző anyagot, mert a helybeliek nem foglalkoztak a gyűjtésével.94

4. Szövő-fonó háziipar

A rostnövények termesztése és feldolgozása évszázadokon át hozzátartozott a térség jobbágyparasztjainak tevékenységéhez. Takács Péter és Udvari István a 18. század hetvenes éveinek adatbázisán meggyőzően igazolta, hogy a rostfeldolgozás - kiegészülve a gyapjú feldolgozásával - nem maradt meg az önellátás szintjén, s a feleslegként előállított vásznat, zsákokat, köteleket csakúgy, mint a változatos gyapjúkészítményeket piacokon, vásárokon értékesítették. Számításaik szerint Zemplén vármegye 452 falujából 354-ben a kender, 76-ban a

89 Balassa 1975. 30. skk. Frism ák 2004. 156. Galgóczy Károly adatait idézi Cseri Miklós, aki részletezően foglalkozott a nádnak a népi építészetbeli szerepével, és a kapcsolatos kereskedelemmel. Vő. Cseri 1986. 216-218.

90 Tuba 2008. 649.

91 Román 1965. 64.

92 Takács 2005. 232., Tuba 2008. 651.

93 Román 1965. 54.

94 Páll 1988. 64-65.

98