Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
effajta igényét - a belső készítők mellett - a környező erdővidékek népességének jelentős kézműves tevékenysége szolgálta ki. Pl. az Ondava mentén fekvő, közigazgatásilag Zemplén vármegyéhez tartozó Abara hordókészítőit a 19-20. század fordulóján a magyar háziipar törzskönyve is számon tartotta: adatai szerint 27 családfő űzte ezt a háziipart.67 Az 1990-es évek elején végzett gyűjtőmunkám során az idősebb adatközlők még emlékeztek arra, hogy eleik a Bodrog mentén szekereztek le Tokaj-Hegyaljára az elkészült boroshordóikkal, amelyeknek ott mindig biztos piaca volt. Aligha tévedünk, ha két Ung megyei hordókészítő település - Bés és Vaján - háziiparosait is Tokaj-Hegyalja potenciális beszállítói közé soroljuk.68 Nem lényegtelen persze megjegyezni, hogy Zemplén vármegye Trianon után Csehszlovákiához került részén, a mai Délkelet-Szlovákiában jelentős, koraújkori gyökerű szőlő- és borkultúra működött - egyebek között két, a 20. század elején Tokaj-Hegyalja történeti borvidékéhez sorolt településen (Szőlőske és Kistoronya), ami életben tartotta a térség házi faiparát az országhatár meghúzása után is. 2. Vesszőmunka A vesszőmunka, a vessző fonása (kerítések, házfalak) és kötése (különféle kosarak) nem szerveződött önálló iparággá, megmaradt a háziipar keretei között. A 16. század derekán azonban Keresztúr, Liszka, Tárcái, Tállya és Szerdahely urbáriuma kaskötőkei említ. Sárospatak 1632. évi urbáriumában szerepel Kathona István kaskötő, aki a mesterségével szolgál, amikor az megkívántatik.69 1772-ben a Bodrogköz, a Rétköz, s a Tisza mente falvai közül többen vallották (Báj, Berkesz, Tiszadob, Tiszaeszlár, Gáva), hogy a levágott füzvesszőt a lakosok vagy maguk dolgozzák fel, vagy kévébe kötve hordják eladni Hegyaljára, Nyíregyházára, vagy le az Alföldre, hogy szekérkast, kerítést, sövényt, kapukat, kosarakat fonjanak belőle.70 A füzek, de részben a kőris, éger, s néhol a gyertyán vesszőinek nélkülözhetetlen szerep jutott a vízjárta területek és a víz menti népcsoportok életében. Nyár végén, ősz elején kezdődött a már érett vesszők szedése, amit kévékbe, ill. kazlakba gyűjtöttek. Az építkezésben való alkalmazása - házfalak, kerítések, kapuk, csűrök, méhesek - mellett szekérkasok, saroglyák, kosarak és különféle tároló alkalmatosságok, halászeszközök (varsák, tapogatók, haltartók, a rekesztő halászat vesszőfonatai), gyümölcsaszalók és méhkasok készültek belőle.71 A Tisza és a Bodrog mentén csakúgy, mint a Tice és a Karcsa mente falvaiban elterjedt háziipar volt a vesszőfonás, amit a 20. század második felében már főleg cigányok gyakoroltak. A különféle kézikosarak mellett, pl. Perbenyikből nagy számban kerültek ki a vesszőből készült székek, asztalok, 67 68 69 70 71 Kovács 1898. 42. Kovács 1898. 42. Román 1965. 63-64., Román 1966. 615-617., Makkai 1954. 183. Takács-Udvari 1989a. 218. Tuba 2008. 652. 93
