Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
nem jelentette, hogy ezeket a tárgyakat, eszközöket mindenki maga állította volna elő a saját igényei szerint.50 A recens gyűjtések - nem figyelmen kívül hagyva a házi ipar jelentőségének csökkenését a polgárosulás folyamatában - leginkább a tárgykészítőknek és tárgyhasználóknak azt a kapcsolatát jelzik, amelyben a specialista a felhasználó megrendelésére dolgozik.51 Általánosságban tapintható mindebben az a társadalmi folyamat is, ami a modernizáció során a háziiparos létformát folytatók marginalizálódását tükrözi. Ez akkor is igaz, ha a gyakoribb háziipari tevékenységeket az indusztrializáció nem szervezi meg hatékonyabb formákban, s azok jellemzően nem fejlődnek manufakturális szintre sem.52 A történeti-néprajzi irodalom a különféle kézműves javakkal házalók tevékenységének nagy fontosságát és változatosságát hangsúlyozza, sajnálatosan kevés adatunk van azonban a Tokaj-Hegyalja területén házaló kereskedőkről, vagy szolgáltató vándoriparosokról (service nomádok), jóllehet a földrajzi, gazdasági, társadalmi és kulturális feltételek históriai környezete sugallja e szereplők jelentőségét.53 S természetesen, hangsúlyos jelentőséget kell tulajdonítanunk a térség szervezett kereskedelmének, a Hegyalja kereskedőcsoportjainak, akiknek a szerepe vélhetően nem korlátozódott a borra, hanem generálták a szomszédos tájak közötti gazdasági kapcsolatok más területeit is. Mindez együtt sűrű szövetű, a mindennapi élet szükségleteinek és naptári ritmusának megfelelő lüktetésű kapcsolatrendszert tételez fel, ami összetett módon befolyásolta a különféle földrajzi helyzetű és társadalmi státusú csoportok létformáját és műveltségének állapotát is. A háziipar állította elő azoknak az eszközöknek az egész sorát, amelyek magát az árucserét kiszolgálták. A vásározó szekerekre vesszőből font kas, a különféle termékek szekéren vagy kézben, illetve háton való szállítását segítő, sokféle formájú és méretű, különféle anyagból készült kosár, háti-54 és kézikosarak55 a szekérre rakott portékát védő, leginkább gyékényből fonott ekhó, az áruló sátor letakarását, és a portékának a talajra való kirakását segítő gyékénylapok éppen úgy ide sorolhatók, mint a tárolást és a mérést szolgáló dongás faedények jelentős része, vagy az áruszállításra is használt, gúzzsal kötött bödönök, faputtonyok. 50 Domonkos 1991. 7. skk. 51 Ezt erősítik például Csalog Zsolt tapasztalatai a gyékény- és vesszőmunkák kapcsán. Vő. Csalog 1962., Csalog 1963. 52 Vő. Takács-Udvari 1989a. 53 Összegzőén, bőséges irodalommal: Viga 1990. 147-159. 54 A hátikosarak elterjedése Eszak-Magyarországon kelet felé elérte a Bodrog vonalát. Vő. Paládi-Kovács 1973. 514. Zemplén vármegyében főként a hántolatlan fűzből fonott, teljesen kör alakú hátikosarakat használták. A Zempléni-hegység egyes falvaiban nem pántokkal, hanem kötéllel, hosszú kendővel vág) batyuzó ponyvába kötve vették a hátukra. Vö. Paládi-Kovács 2001. 884. 55 Ide sorolható a leginkább hársfakéregből készített, leginkább a gyűjtögetett javak szállítására szolgáló kazup. Ember András sokat idézett 18. század végi leírása a sárospataki piac kapcsán „Elotykáról gombákat hordó kuzupos”-t említ. (Kiemelés tőlem.) Vö. Hosszú (szerk.) 1992. 158., Hőgye 1981. 96-97. 90
