Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
ránt kínáltak társadalmi és gazdasági előnyöket az iparűzőknek: a szerzeményi vagyon középkortól fennálló rendszere lehetővé tette számukra például a szőlőbirtok megszerzését. A 16-17. században a térség növekvő munkaerő-szükséglete is igényelte ezen csoportok betelepedését, amit csak erősített a török kiűzését követő gazdasági reorganizáció folyamata. Ezek a meghajtóerők nem hagyták érintetlenül a hegyaljai települések népességét sem, s az - a betelepülőkkel együtt - mind sűrűbbre fonta a kézműves javak előállításának és a kapcsolódó szolgáltatásoknak a szövetét. Az iparban szegény környező tájakkal összevetve különösen feltűnő, hogy Tokaj-Hegyalja mezővárosaiban a népességnek 20-25%-a már a 16-17. században iparűző volt.23 Mindez természetesen nem csupán a bortermelő oppidumok önellátását szolgálta, hanem a piacok-vásárok kínálatát, benne a környező tájak népének igényeit. A kézműves tevékenység sokfélesége bizonyára csak erősítette az iparűzés társadalmilag különféle módon hitelesített formáinak egymásba fonódását: a különböző céhek belső és külső tagjaiét a kontárokéval, nem utolsósorban a szervezett kézművességet a háziipari keretek között űzött tevékenységekkel.24 Az országos, a vármegyei és a helyi rendeletek egyre szigorodó rendjében is, a tárgykészítők társadalmi státusa változó volt, sok tekintetben az egyén életútjára, személyes gazdasági lehetőségére és akár emberi habitusára volt felépítve. Ez jelen vizsgálatunk szempontjából elsősorban azért érdekes, mert a kézműves tárgyalkotók különféle státusa egészében aligha akadályozhatta meg a különféle technikák, eljárásmódok, tárgytípusok, nem utolsósorban „divatok” szélesebb körű elterjedését. 1. Foglalkozások és mesterségek Az iparfejlődés állapotára jellemző a gyakorolt mesterségek száma, s az is, hogy az adott kézműves tevékenység mennyire elterjedt Tokaj-Hegyalja területén. Mindamellett arra vonatkozóan is következtetésekre jogosít a mesterségek listája, hogy milyen szinten szerveződött és mennyire volt tartós az adott tevékenység önálló foglalkozásként. Román János a 16-17. századi források vonatkozó adatait összegezte, kimutatása Tokaj-Hegy alj a mezővárosainak vonatkozásában teljesnek mondható.25 Foglalkozás (16-17. század) Érintett települések Aranyműves Sárospatak Asztalos Sárospatak, S.újhely, Olaszliszka, Tállya, Tokaj 23 Összegzőén: Román 1966. 588-626. 24 Domonkos 1991. 7-40., Dóka 2005. 209-242., Szulovszky 2005. 243-286. Vö. Viga 2007b. 217-232. 25 Az adatok lelőhelye: Román 1966. 614-622. 78
