Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
gazdasági hasznot hozó bortermelés eszközigényének kielégítése. Dinamizálta a mesterségek működését a nagyarányú árutermelés, a bortermelés jövedelmezősége, a szőlőbirtok sajátos jogállása a rendi korszakban, s főként a bortermelő oppidumok relatív autonómiája, s társadalmának kedvezőbb társadalmi státusa a környező tájak jobbágyfalvaihoz képest. A mezővárosi népesség sajátos szükséglete, s az egész parasztpolgári fejlődés nem csupán a kézművesség volumenét erősítette, hanem annak szerkezetét is árnyalta, strukturálta, amit jelentősen erősített a Tokaj-Hegyalján nagy számban jelen levő bebirtokló (extraneus)4 népesség igénye a maga nemesi és városi polgári kellékeivel és elvárásaival.5 Az új meg új elvárásokra reflektáló árukínálat, az olykor luxuscikkeket előállító iparok megjelenése nem csupán a gazdasági helyzetről és a társadalmi státusról tanúskodik, hanem a kulturális habitusról, a bortermelő mezővárosok népességének mentalitásáról is. Ugyanakkor a városias környezet és a differenciált felvevőkor a kézművesek számára is több teret hagyott az egyéni hajlamok, törekvések megvalósítására, ami ugyancsak egyfajta mobilitást körvonalaz. A fentiek összefüggésében érthető meg Tokaj-Hegyalja tárgykultúrájának, tárgytörténetének karaktere is, amiben mind a tárgykészítők, mind a tárgyhasználók köre és jellege számos tényező hatására módosult, s változó szimbiózisuk formálta a térség tárgyi világát. Ebben a kontextusban hangsúlyozni kell ennek a történeti folyamatnak az interkulturális jellegét: a céhes iparűzők szakmai kapcsolatai, a bortermelő mezővárosok sokféle nációból szerveződő lakossága (vallonok, „görög” balkáni ortodox csoportok, németek, lengyelek, ruszinok, szlovákok, zsidók) árnyalta a tárgykészítők tudását és a tárgyhasználók igényét.6 Mindez történeti korszakokat is körvonalaz, s az egymást váltó generációk tárgyi világa jellemzően nem változatlanul öröklődött, hanem a változó hatások, s gyorsuló kordivatok révén, a társadalmi státus függvényében. Mindebből csak töredékek maradtak a ma élő utódok tárgyi örökségére, ám ennek az örökségnek a differenciáltsága is érzékelteti valamelyest Tokaj-Hegyalja egykori kulturális jellegét.7 2. A Kárpát-medence különböző vidékein a falvak sokaságának nyújtott megélhetést a háziipar, aminek gazdasági jelentősége szorosan összefüggött az egyes tájak természeti adottságaival és annak változásaival, valamint a helyi adottságokkal ugyancsak összefonódó regionális társadalom szerkezetével.8 4 A latin idegen, vidéki jelentésű kifejezés Tokaj-Heg\ alján leginkább szőlőtulajdonnal bíró, de másutt élő bebirtokló társadalmi csoport megjelölésére szolgált. Létszámuk változó volt, de gazdasági és társadalmi szerepük évszázadokig jelentős volt a szőlőtermelő mezővárosokban. 5 Beluszky 2012. 15. A szerző nagyszerű tanulmányban foglalta össze Tokaj-Hegyalja sajátosságait. Vö. Beluszky 2012. 7-21. 6 Összegzőén: Balassa 1991.567-644., Ifj. Barta 2009. 348-359. 7 A múzeumi kollekciók ennek letéteményesei. Korábbi állapotukhoz például: Bencsik 1993a. 8 A különböző szinten felkészült és tevékenykedő iparűzők megkülönböztetésére Domonkos 73
