Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
nagy hatósugarú famegmunkáló központok egyaránt készítettek és terjesztettek hasított és toldott ágú favillákat.30 A távolról érkezet tárgyak a múzeumi gyűjteményekben persze nem típusosként, atipikusként is megjelenhetnek, ami akár kívül is helyezheti őket a feldolgozó érdeklődésén. A vízi utak persze a terjedésnek csak egyik lehetőségét biztosították. Sajnos, a ritkuló recens adatok - jószerével nincs már adatközlő, aki a trianoni határokat megelőző állapotokról informálna! - ma már csak nehezen igazolhatók a tárgyi örökség emlékanyagával.31 Vagyis a Kárpát-medence tájai között zajló vízi szállítás, forgalom a gazdasági és műveltségi kapcsolatok egyik gyűjtőmedrét jelentette, aminek jobban ismerjük a lehetőségét, feltételrendszerét, mint a valódi lefolyását, főleg a hatását. Még inkább így van ez azoknak a specifikus hagyományoknak a vonatkozásában, ami a tutajosok tevékenységét, a folyóvízhez való viszonyát, hiedelmeit jelentette, s amit vélhetően eltérő vallási hagyományuk is erősített (pl. a románok esetében).32 Bár a találkozások, a fa körül végzett közös munka, s a kereskedelem különböző mozzanatainál kézenfekvőnek gondoljuk, igen sok nyitott kérdést vet fel a nyelvi elemek átadásának és átvételének megvalósulása is. S egyáltalán nem kérdéses Barna Gábor megfogalmazásának igazsága sem: a Kárpát-medence népeinek egykori érintkezésében a tutajozás és az azzal összefüggő árucsere csupán a kapcsolatok egyik fontos lehetőségét jelentette.33 (Mód László Simon Anclrás (szerk.): Olvasó. Tanulmányok a 60 esztendős Barna Gábor tiszteletére, 552-559. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 26. Gerhardus Kiadó. Szeged) 30 Szabó 1976 41-60. 31 Gyerekkoromban anyai nagyanyám (Márki Antónia, 1895-1961.) többször emlegette, hogy fiatal Ián)- korában szülőfalujában, a szatmári Vámosorosziban a román tutajosoktól „cifra” női kisbundákat meg rövid posztógubákat lehetett venni. Ez önmagában csak egy lehetőségére utal az elterjedésnek. 32 Nyomatékosan utalt erre Huska könyvéről írott recenziójában Márkus Mihály. Vö. Márkus 1972. 37. 33 Barna 1988. 208. 71
