Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

falvai (a 18. század derekán) ugyancsak fenyőfát úsztattak a földesuruknak, ha az igényelte. Hasonló volt a helyzet Zólyom vármegye Garam menti falvaiban, s másutt is a Vág és a többi, délre siető folyó völgyében: élénk forgalom zajlott rajtuk a Dunáig.9 Nagyon fontos megjegyezni, hogy a fa, hasonlóan a szálak rakományának vízen történő szállítása nem egyszerűen a természeti feltételek kihasználását jelentette, hanem a táji adottságok tudatos formálását is. A kivágott szálfák vízhez való közelítését az erdei utak javításával, karbantartásával igyekeztek segíteni: 18. századi forrásaink szerint kővel, földdel, gyakran fahusángok lerakásával. A Felföld meredek lejtőin különféle csúszdákat ácsoltak, annak alkatrészeit (székek, kötések stb.) a jobbágyok robotszolgáltatásban készítették. A Garam felső folyása mellett például mintegy 40 kisebb-nagyobb patak segítette a vízi szállítást, amelyeken főleg tavasszal és ősszel, amikor a vízállás megengedte, fát is úsztattak. A természetes vízfolyások adottságait duzzasztással, árkolással, kisebb-nagyobb csatornák építésével, a leúsztatott szálfák kifogására pedig ún. gereblyék kialakításával igyekeztek javítani. Az utóbbiak kisebb tározók is voltak, amelyek lassították áradáskor a folyók futását. (Ilyen volt például Zólyomban a Kis-Garam alatt Rezsőpatakon és Besztercebányánál (Banská Bystrica), de valószínűleg Garamszentmiklósnál (Dubová), Majorfaivánál (Majer), s lejjebb, a gömöri és a zólyomi fa Bars megyei kikötőhelyeinél: Jálna (Jalná) és Zsarnóca (Zamovica) határában. S vélhetően nem csupán ezeknek a vízi műveknek a karbantartása, hanem a földesurak és a kamara tulajdonában levő fűrészmalmok környezetének karbantartása is robotmunkában zajlott.10 11 Mindezek egyértelműen a tájformálást igazolják - a természetes vízi utak kihasználásának érdekében.

Ne feledjük el, hogy már a 19. század utolsó harmadában is jelentős vita zajlott a magyarországi vízi szállítás gazdasági jelentőségéről - nem egy néprajzi dolgozat feladata arra emlékeztetni, hogy például a Duna kapcsán ez máig nem jutott nyugvópontra aminek kapcsán itt csak két forrást említek. Az egyik Hunfalvy János akadémiai értekezése hazánk közlekedési eszközeiről, amiben tanulságosan utalt a tudatos erdőgazdálkodás és a vízi szállítás összefüggéseire.11 A másik, Ruttner Antal, az ungvári uradalom erdőmesterének írása azt igazolja, hogy az Ung folyásának alsó részén, valamint a Laboré, a Latorca és a Bodrog vizén a 19-20. század fordulóján még olyan helyeken is próbálkoztak a fenyőfa tutajozás meghonosításával, ahol az korábban nem működött rendszeresen. Gyakorlott nagybereznai (Velikij Bereznij, Ukrajna) tutajosokat alkalmaztak, akik 1 egész 4 talpból álló rövid-, és 12-20 talpból álló hosszútutajjal ereszkedtek. Az eredmény azt igazolta, hogy a nevezett folyókon a tutajozás - tetemes fölteherrel is - kisebb akadályokkal elvégezhető volt, sőt, a tutajokat a „lakárti

9 Prinz-Teleki é. n. II. 109., Udvari-Viga 1998a. 336., Udvari-Viga 2007a. 281.

10 Udvari-Viga 1998a. 336-337.

11 Hunfalvy 1867b. 48-49., Idézi: Gráfik 2001.979.

67