Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

Nagymaros borával is folyt a kereskedés,17 s már a múlt századból tudunk arról, hogy Kecskemét környékéről a könnyű borokat Nógrád megyébe fuvarozták.18 19

Jelentős távolságra fuvarozták el az egri bort is. Lengyel kereskedők nagy tételben szállították Lengyelországba.14 Kisebb volumenű kereskedés folyt - a Mátra-vidék és Szolnok megye felé - a Gyöngyös környéki szőlők bortermésével is, ám ez elsősorban alkalmi fuvarokat jelentett.

Tornán és Szepsiben szintén éltek borkereskedők. Szepsiben a régi házak pincéi nem az udvarra, hanem az utcára nyíltak. Paládi-Kovács Attila szerint ez az építési mód még abból az időből maradt fent, amikor a település borkereskedelme virágzott. De nemcsak saját termésével kereskedett Torna megye, hanem jelentős - a 16-17. századtól fellendülő - tranzitforgalmat bonyolított Tokaj- Hegyalja borával is.20

Gazdasági jelentőségének és a régión túlmutató szerepkörének megfelelően, évszázadokon át a Tokaj-Hegyalja borával zajló kereskedelem integrálta leginkább a szomszédos térségek népét, hasonlóan a történeti borvidék kétkezi munkája által akkumulált népcsoportokhoz. Történetük és műveltségük azt igazolja, hogy Tokaj-Hegyalja és a tokaji bor a térség domináns gazdasági, társadalmi és kulturális szervező ereje volt.21 Sáros vármegyéből is Tokaj-Hegyaljára vonzották a kétkezi munkaerőt a szőlő talajmunkái és a szüretek. Hrabovcsik és Kurimka bevallása meg is nevezi a Hegyalján végzett munkát, de bizonyos, hogy több település munkaerejével is számolnunk kell. Bél Mátyás 1730-táján így fogalmazott Tokaj-Hegyalja szoléi kapcsán: „Az itt dolgozók nagyrészt magyarok, de szlovákokat, ruszinokat és lengyeleket is bebocsátanak a maguk szőlőmüvelő közösségeibe, minden munkát együttesen végeznek.”22 A nagybirtokosok is rendre elküldték jobbágyaikat a hegyaljai szüretre, s nem kizárt, hogy a 19. század elején már jelentős számú Sáros megyei extraneus birtokosnak is lehetett szerepe a felföldi vándormunkások Tokaj-Hegyaljára való közvetítésében.23

A bor szállítása részét képezte a földesúri szolgáltatásnak is, ám - főleg a hegyaljai bor - értékesítésének a 15-16. századból fejlett szervezete volt. A Hegyalja kitűnő minőségű borát a Felföld - főleg a Szepesség - vásárhelyein keresztül szállították észak felé Lengyelországba. A 16. századtól Kassa, Bártfa és Eperjes vette át a közvetítő kereskedelmet,24 ám - hasonlóan a görög-macedón, lengyel, később zsidó borkereskedők által megvásároltakhoz - a bor igen jelentős részét zempléni fuvarosok szállították el. A 18. századi investigátiókban

17 Radványi 1711-1716., Magda 1819.253.

18 Sztudinka 1911.22-23.

19 Bakos 1969. 32.

20 Sziklay-Borovszky 1896. 351., Vő. Paládi-Kovács 1999. 345., Udvari 1990. 38-47.

21 Balassa 1991., Udvari 1988., Udvari 1989. 102-115.

22 Bél 1984. 404., Vő. Balassa 1991. 261-286., Udvari 1988. 48-60.

23 Makkai 1954. 98-134.

24 Komoróczv 1944., Paládi-Kovács 1984. 64., Dankó 1979. 270.

63