Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

ség történeti rétegeinek vizsgálatára helyezi, s különösen a mezőgazdálkodással kapcsolatos tárgytörténet foglalkoztatja. Arra mutat rá, hogy a Nyugat-Balkán területéről a Déli-Kárpátok irányában és a déli szláv csoportok felé terjedő munkaeszközök és eljárásmódok közvetítésében a románságnak jutott meghatározó szerep, akiket természetesen számos kölcsönhatás is ért a szomszédos csoportok részéről.30 A vándorpásztorok mellett, ebben a vonatkozásban az időszakos munkára útra kelő aratók, nyomtatók, kukoricacséplők, kendertörők és más mezőgazdasági vándorok szerepét tartja fontosnak.31 Ebben a kontaktusban is hangsúlyozza a javak cseréjének jelentőségét, a két nép vándorainak szerteágazó közvetítőszerepét.32 Mindennek 20. századi példájaként a móc csöbrösöket említi, akik az első világháború előtt apró termetű lovaikon Szegedig, Szolnokig elhordták áruikat, de nyolc-tízféle edényükkel az 1930-as évek végén még Bánátba, az Al-Duna vidékére is eljártak.33 Hasonlóan világít rá például a vászonnal kereskedő muraközi horvátok szerepére, a ruszin házalók jelentőségére, és még nagyon sok népi érintkezésre Kárpát-Európa és a Balkán népeinél.34

Az árucsere szervezett alkalmai, a piacok és vásárok is összefonódnak az időszakos vándorlás problematikájával. Mellettük a 20. század elejéig megmaradnak a javak cseréjének - ebben az értelemben - szervezetlen formái, s azok a vándorok és közvetítők, akik mindezeket bonyolítják. Ha a vásárok a földesúri majorok és a parasztok állatállományának és termelvényeinek, a kézműiparok nyersanyagainak és a kézművesek készítményeinek kereskedelmén alapultak, akkor a vándorkereskedelem a speciális természeti javakon és a háziipar portékáin. A vándorkereskedők tevékenysége olykor nem választható el sem a peremvidékek háziiparától, sem Köztes-Európa service nomádjainak szerepétől.35

Mivel konferenciánkon külön előadás foglalkozik a vándorárusok problematikájával, csupán azt szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy Gunda Béla számára nem önmagában a jelenségek, a gazdag és színes leírásokban korábban megörökített vándorok alakja volt igazán fontos, hanem az általuk közvetített javak elterjedésének szerepe, a vándorok tevékenységének, kereskedő útjainak, kommunikációjuk általános néprajzi problematikája, a közvetített javaiknak a befogadók műveltségére gyakorolt hatása, s nem utolsósorban a vándorok társadalmi állapota.36 Az, hogy a vándorok milyen szociális környezetből keltek útra, s rendszeres és tartós távollétük miként formálta családjuk és közösségeik állapotát, miként hatott például falvaikban a női szerepek alakulására, sokkal inkább

30 Gunda 1943. 1-32.

31 Gunda 1937. 253-263., Gunda 1941. 37^14., Gunda 1966. 265-268.

32 Gunda 1949b. 86-88., Gunda 1989. 227-254.

33 Gunda 1966. 379.

34 Gunda (1942) 2000. 178-180.

35 A service nomads kifejezést - véleménye szerint R. M. Hayden nyomán - Gunda Béla honosította meg a magyar néprajzban. Gunda 1983. 9., Gunda 1989. 227.

36 Gunda 1971a. 65-69., Gunda 1980a. 281-296., Gunda 1981. 3-15.

40