Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

Nem független ettől a másik kérdéskör sem, azaz, hogy a Régi-Európa, O-Európa (Old-Europe) előbbiekkel is összefüggő fogalma és problematikája ma is jelen van a prehistória kutatása kapcsán mind a régészetben, mind a nyelvtudományban. Makkay János például nem is két, hanem három fajta neolitizációt említ a Kárpát-medence térségében, és felfogásában a neolitizációt hordozó Körös-Starcevo kultúra területe és csoportjai részesei voltak az O-Európának, a vonaldíszes kultúra északi csoportjai viszont annak perifériáján, illetve azon kívül helyezkedtek el. Vagyis a Régi-Európa, az O-Európa prehisztorikus korszakának műveltsége térségünkben regionálisan tagolt volt, nem volt egységes, hangsúlyosan nem a létformák tekintetében, így a néprajz által feltárt archaikus elemek több helyről származhatnak, különféle korai csoportok és többféle történeti réteg emlékei lehetnek.17 A nyelvtudomány számára egészében komoly probléma a Balkán történeti, s részben ma élő indoeurópai dialektusainak eredete is.18

Mindez számunkra azt jelzi, hogy a nyelv és a tárgykultúra Gunda Béla által sokféle összefüggésében vizsgált ősi rétege eleve nem volt homogén, és tagoltsága éppen úgy befolyásolhatta maradványainak mozaikos szerkezetét, szubsztrátumként való megmaradását, mint a különböző jelenségek funkcióvesztése, kikopása, eltűnése. A térség népcsoportjainak műveltségére - hol nagyobb hullámokban, hol apróbb, de folyamatos hatásokban - folyamatosan befolyásolt gyakoroltak a Mediterráneum és Délkelet-Európa kulturális csoportjai. Ezeknek a kulturális hatásoknak a vizsgálata Gunda Béla egész pályafutása alatt néprajzi gondolkodásának homlokterében álltak. Ha az előzőekhez azt is hozzátesszük, hogy Pusztai Tamás szerint az említett neolitizációs határvonal lényegében egybeesett a későbbi oszmán török birodalom északi határával, vagyis a balkáni területekkel kapcsolatot mutató környezeti feltételek kiterjedésével, akkor nem kizárt, hogy néprajzunknak az újkori népi műveltség regionális szerkezetével kapcsolatosan is érdemes elgondolkodnia minderről.19

II. Az előző problematikához is több szálon kapcsolódik Gunda Béla munkáiban a pásztorkodás vizsgálata, melyet a földrajzi feltételek és a gazdaságtársadalmi környezet organikus viszonyában értelmez. Azt tartja, hogy a pásztorkodás az ember és az állat nagyfokú alkalmazkodási törekvése révén kialakult ökológiai egység, amelyet bonyolult jogi formulák fűznek más közösségekhez.20 Ennek részleteit most terjedelmi okokból akkor sem tárgyalhatom, ha munkáiban a pásztorvándorlásokat a műveltségi kapcsolatok egyik legfontosabb formájának, a balkáni és a kárpáti térség legintenzívebb kultúraközvetítőjének tartja. Tájékozódása ebben a körben is sokirányú, s a kontinentális méretű vándorpász-17 Makkay 2001. 72-74.

18 Makkay 2003. 34-47. Vő. Renfrew 1987., Renfrew 1989. 103-104. Idézi: Makkay 2001. 71.

19 Ezen a helyen köszönöm meg régész munkatársaim, Csengeri Piroska és Pusztai Tamás segítségét.

20 Gunda 1994. 21-22.

37