Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

A vándorlás és Kelet-Közép-Európa vándorai Gunda Béla néprajzi szemléletében

Megtisztelő lehetőség, ám nagyon nehéz feladat Gunda Béla születésének századik évfordulóján számba venni professzorunk tudományos teljesítményének bármely területét. Ennek itt csak két okát említem, amelyek jószerével akadályozzák a rendkívüli életmű teljes és korrekt szakmai recepcióját. Az egyik a tudományos tevékenység rendkívül kiterjedtsége, a publikációk zavarba ejtő bősége, amire mind a kortársak, mind az utódok tisztelettel tekintenek. A másik, s talán a komolyabb nehézséget Gunda Béla rendkívül széleskörű és sokirányú módszertani tájékozottsága és igényessége jelenti.1 S nem csupán arra gondolok, hogy munkásságában nyomon követhetők az európai néprajztudomány és az etnológia 20. századi eredményei, s hogy a francia emberföldrajz Teleki Pál és tanítványai által adaptált és továbbfejlesztett eredményeitől, vagy a bécsi kultúrtörténeti iskola felfogásától a Sigurd Erixon nevével fémjelzett európai etnológián át a funkcionalizmusig, Julian Steward kulturális ökológia értelmezéséig, akár a Rudolf Meringer nevével egybekapcsolt és a tárgytörténetben meghatározó Wörter und Sachen elvétől a strukturális nyelvészetig, a szemiotikáig - és még számos nagy hatású felfogást említhetnék - Gunda Béla egyformán otthonosan mozog. Sokkal inkább arra, hogy a legkülönbözőbb elméleteket a maga végiggondolt rendszerében alkalmazza, azokat egymással összeveti, kritikával illeti, vagy fejleszti és aktualizálja, szükség szerint organikusan építi be a maga néprajzi módszerébe, a műveltséghez való egész irányultságába. Gazdag módszertani kelléktárát rendszeresen frissíti, szinte minden újdonságra reflektál. Maga is utal arra, hogy a néprajz kutatóit foglalkoztató elméletek, problémák kikopnak, de más aspektusban visszajuthatnak a kutatásba.1 2 Az európai etnológia és a funkcionalizmus híveként, komplex szemlélete leginkább az összehasonlító néprajzban szervesül,3 tanulmányainak többsége egy aprólékosan és szorosan megmunkált gondolati szövetként értelmezhető. Az egészen fiatalon, az 1930-as évek derekán írott tanulmányai is kelet-közép-európai összefüggésekbe ágyazottak, azokban nincsenek önmagukért való adatok, hanem olyan elemek, amelyek tartalmuk és kapcsolataik révén új meg újabb gondolati szerkezetekbe építhetők és értelmezhetők.

1 Paládi-Kovács 1971. 193-196., Lukács 1995. 1025-1037., Lukács 1997. 417^126., Rácz (szerk.) 2011.

2 Példaként említi Adolf Bastian felfogását az elemi, illetve népi gondolat teóriájáról (elementargedanke), ami a 20. század utolsó harmadában innováció, újítás, találmány, belső fejlődés „leple alatt” jelenik meg ismét. Vő. Gunda 1990. 122.

3 Kosa 1989. 186.

31