Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
szervesülő integrációt körvonalaz, amin belül a különböző csoportok jellemzően a létformák szerint tömbösödtek.14 A nagytáji integrációnak jellemzője volt a kisebb egységek és a települések kapcsolata és egymást kiegészítő jellege.15 A Felföldön mindezek értelmezése összefügg az együtt élő népek etnikai folyamataival, az azokat bonyolultan átszövő tevékenységi formákkal, amelyek változásokat hordoztak, nem utolsósorban éppen a különböző tájak változó hasznosítása miatt. Paládi-Kovács Attila szerint mindez egy kulturális régiót körvonalaz. Az eltelt másfél évtizedben számos új feldolgozás született ebben a kérdéskörben, mégis, osztom Paládi-Kovács azon megállapítását, hogy a kulturális régió meghatározó jegyeinek összegzésével, s azok változásának történeti folyamataival még alapvetően adós a történeti etnográfia.16 A létformák földrajzi meghatározottsága mellett, például bizonyára ennek tudható be, hogy Borsos Balázsnak a Magyar Néprajzi Atlasz adatbázisát számítógépes módszerekkel feldolgozó szintézise a kulturális nagyrégiók és a kulturális középrégiók körülhatárolásánál érdemben nem juthatott túl a geográfiai tájbeosztás keretein, de jószerével táji csoportként értelmezhető az általa bemutatott kulturális kisrégiók jelentős része is.17 2. Az ember gazdasági tevékenysége - elsősorban a termelőmunka révén - állandó kölcsönhatásban áll a természettel. A kultúra kutatói számára éppen az a legizgalmasabb kérdés, hogy a termelés nagy regionális formációin belül milyen tényezők alakítják ki és formálják át az egyes mikrorégiók műveltségének állapotát, s milyen feltételrendszer és változások idézik elő a műveltség állapotának módosulását és annak kistáj i variánsait. A néprajzi vizsgálatok egyik alapkérdése a történeti folyamatok szakaszoltsága, ami az egyes népcsoportok létformájának és műveltségének folytonosságát és állapotváltozásait tükrözi. A kultúra szerkezetének sajátosságai közé tartozik, hogy abban több száz vagy több ezer éves elemek együtt vannak jelen az előző generáció(k)tól örökölt tudással és a tradícióvá még nem szervesült jelenségekkel, s megfelelő források hiányában olykor valóban reménytelennek tűnhet a változások határainak megragadása. Ráadásul a változások magyarországi, a magyar nyelvterületre vonatkoztatott, akár Kárpát-medencei szintű megragadása talán nem is fejezi ki azt, hogy a folyamatok gyakran kontinentális léptékűek, s e térség történései milyen szorosan függnek össze Európa más területeinek gazdasági és kulturális folyamataival. Ebben a vonatkozásban a mára egészen távolinak tűnő folyamatok olykor regionális jelenségként bukkannak fel, jóllehet azonos fejlődési 14 Keményít 2004. 21. skk. A területi szerveződés, a regionalizmus földrajzi értelmezéséről összegzőén: Csüllög 2006., Csüllög 2009., Süli-Zakar 1996. 139-159., Süli-Zakar-Csüllög 2003. 15-44. A történeti aspektushoz: Benko 1999. Valamennyi bőséges irodalommal. 15 Andrásfalvy 1978. 240., Andrásfalvy 2009. 16 Paládi-Kovács 1994. 1-36., Paládi-Kovács 2000a. 239-308. A felföldi iparral kapcsolatos kutatásai összegzőén: Paládi-Kovács 2007. 17 Borsos 2010. 50-57. 26
