Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Kiállítások elé

amin egy csupasz kisgyerek eteti sovány kutyáját. Ha nem ismernénk a Kárpátmedence mai világát, jószerével paradicsomi, bibliai jelenetre is gondolhatnánk, így azonban meglehetősen konkrét az üzenet, amit megerősít és keretez a háttér: a házfal karakteresen kettéváló sötétje és fehérje. Ennek kapcsán is szólnom kellene még A. Tóth József társadalmi érzékenységéről, rotarys múltjáról, de elmesélhetném kalandos közös utunkat a Vajdácska határában az autójába vett, csontra soványodott fiatal vizsla gazdáinak megkereséséről is. Meg persze a tőle elválaszthatatlan kutyájáról, a hozzájuk csapódó macskákról, de talán nem kell erősítgetnem itt bemutatkozó fotós barátom ember- és állatszeretetét. Jó szívvel ajánlom, hogy szánjanak rá időt és ismerjék meg Önök is ennek félreérthetetlen jeleit a kiállítás képein!

(Elhangzott Királyhelmecen, a Mailáth József Múzeumban, A. Tóth József fotókiállításának megnyitóján. 2017. május 4.)

257