Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
sek ugyanazt a diszciplínát építik, gazdagítják eredményeikkel, jóllehet egyéni utakat hódítanak meg a tudományban. Frisnyák Sándor saját utat járt be a történeti földrajz művelésében, amiben egyaránt támaszkodott a magyar társadalomföldrajzi kutatás korábbi generációinak eredményeire és néhány meghatározó külföldi előd módszertani alapvetésére, de aminek valódi kiteljesedését a maga - jellemzően regionális kiterjedésű - vizsgálatai, az elvi, módszertani meghatározottságtól el nem váló, a kartográfián, könyvészeten és terepmunkán nyugvó komplex kutatásai biztosították. Ezekből jellemzően induktív módon bomlanak ki azok a tanulságok, amelyek megértése és megértetése elképzelhetetlen lenne a tág horizontú tájékozottsága nélkül. Hangsúlyoznom kell, hogy a történeti földrajz eredményeit, benne Frisnyák Sándor kutatásait sikerrel hasznosítják más tudományszakok művelői is, amit csak megerősít, hogy ő maga is nagy figyelemmel követi más diszciplínák eredményeit. így van ez az én mesterségem, a néprajz vonatkozásában is: Frisnyák professzor olyan módon követi figyelemmel az etnográfiai kutatásokat, hogy határozott irányokat mutat, és erős kapaszkodókat kínál tudományszakunk számára. Munkái egyebek mellett azt példázzák, hogy az emberi közösségek tájátalakító tevékenysége gazdasági és társadalmi kényszer, a megváltoztatott földrajzi környezet pedig visszahat és átformálja a tájat alakító közösség társadalmát, gazdaságát. írásaiban a tér, a táji keret valójában nem létezik ember nélkül. Nem csupán a természeti tájból megformált kultúrtáj állapotváltozásait követi, hanem a táj hasznosításának módosulásait is. írásaiból az egymást váltó generációk létformájának történeti folyamatrajza olvasható ki, amiben a táj és ember olykor ambivalens viszonya a műveltség regionális tagolódása, változatai felé mutat. Mindezek összefüggésében is mondhatom, hogy megyénk, térségünk különösen sokat köszönhet Frisnyák Sándornak, s tájaink múltjának megismerésében és jövőjük építésében sokat profitálhat az ő kutatási eredményeiből. Jószerével nincs a mai megyének olyan történeti tája, aminek megismeréséhez nejárult volna hozzá, ha másképp nem, az ő útmutatásaival a tarisznyájukban elinduló tanítványai révén. Eredményei és útmutatásai mozgósító erejűek: kutatások, konferenciák, tanulmánykötetek születnek, és hosszabb távon is ébren tartják a figyelmet egyegy térség történeti-földrajzi vizsgálata iránt. Hozzáteszem, hogy amikor néhány éve Isaszegen telepedett le, magával vitte ezt a fajta aktivitást: nagyon hamar tanulmányokat közölt Isaszeg népességföldrajzáról, a Gödöllői-dombságról, Vác földrajzi helyzetéről, s roppant hamar beilleszkedett az új lakóhely közéletébe is. Leginkább a tudós kutató Frisnyák Sándorról szóltam eddig, de az őt ismerőknek nem kell hangsúlyoznom, hogy ugyanaz a kvalitás és emberi habitus határozta meg az ő tanári tevékenységét, az elődök megismertetéséért, az őket megillető megbecsüléséért vállalt szerepét, mint a fiatal pályatársak szakmai előrejutásában magára vett feladatvállalását. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem csupán szakmai iránymutatást kaphattam, kaphatok tőle negyedszázada, de szereplési lehetőségeket biztosított számomra akkor is, amikor nem volt 240
