Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Földrajzi feltételek - gazdasági, társadalmi és kulturális adaptációk Megjegyzések a Kárpát-medence tájai közötti gazdasági kapcsolatok térszerkezetéhez 1. Az árucsere az egymástól különböző javakkal rendelkezők közötti kapcsolat általános formája. A jellemzően eltérő feltételek között, más-más módon megszerzett vagy előállított javak kicserélésének igénye természetes része volt a hagyományos kultúrában élő közösségek működésének csakúgy, mint kései utódaikénak. Része volt a tradicionális paraszti kultúrának is, és az eltérő adottságú régiók, nagy- és kistájak népességének életmódjához elválaszthatatlanul hozzátartozott a tájakon belüli csere és munkamegosztás, illetve a szomszédos, de gyakran távolabbi vidékekkel való gazdasági kapcsolattartás. A megszerzett vagy megtermelt javak minősége, azok általános vagy specifikus előfordulása és felhasználhatósága, a műveltség egészére gyakorolt hatásuk, nem utolsósorban az előállítók és a felhasználók közötti távolságok alapvetően befolyásolták az árucsere lehetőségeit és jellegét. Amíg az egymástól távolabb élők elvileg csak a legszükségesebbekre korlátozták a cserét, s csak kevés ember vett részt azok közvetítésében, addig a változatos adottságú kistájak között az árucsere rendszeressé - akár folyamatossá - válhatott, s valóságos mozgalomként volt jelen a népesség egyes csoportjainak életmódjában.1 Mindezek történeti folyamatok voltak, többféle változóval. Látszólag azonosak csupán a földrajzi feltételeik, mivel egy-egy táj természeti javai is kimerül(het)tek, vagy egyszerűen értéktelenné vál(hat)tak az ember technikai fejlődése során (pl. obszidián, elfogyó nemesfémkészlet vagy más bányakincsek), illetve a tájak ember által történő átalakítása jelentősen megváltoztathatta a táj hasznosításának formáit. Erőteljesebb változás jellemezte a társadalom és a műveltség történeti folyamatát: a tájak, csoportok közötti cserében kezdetben alapvető javak jelentek meg, amelyek az évszázadok során differenciálódtak. Tudjuk, hogy a 18-19. század fordulóján erőteljesen gyarapodott a parasztok tárgyi világa is, míg a jobbágyfelszabadítást követően a különféle termelvények előállítására szakosodott parasztok akár a másként specializálódott szomszédos falvakkal is kereskedhettek. Jellemzően azonban egymástól eltérő adottságú vidékek kapcsolata volt életképes, hasonló adottságú tájak népe ritkán cserélte ki a javait. A javak cseréje tehát többirányúan meghatározott, s abban a különböző természeti feltételek, a kultúrában élő ember csoportjainak azokhoz való alkalmazkodása, a termelőtevékenység mindenkori színvonala, illetve a társadalmi 1 1 Kos 1972. 9., Dankó 1991. 643-646. 23
