Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
Három évtizede lesz már május 10-én, hogy egy szerencsétlen közlekedési baleset következtében elhunyt Bálint Sándor néprajzkutató, egyetemi tanár, a szegedi nagytáj és a vallási néprajz legnagyobb hatású kutatója. Emberi habitusában és mélységes vallásosságában gyökerező személyes hatása, kiterjedt tisztelői köre, s a professzorrá emelkedett tanítványai mellett bizonyára az elmúlt két évtized politikai változásainak is betudható, hogy szellemi hatása ma is töretlen, s elevenebb a hozzá hasonló kvalitású kortársainál, akiknek több lehetőség és idő adatott például az egyetemi oktató munkára. Úgy van, ahogyan a zseniális költő, Weöres Sándor írta a Bálint Sándor emlékére született négysorosában: A folyó a végtelenbe vágtat nincs vége-hossza átszel térés, tornyos hazákat hogy sokszorozza. 1904. augusztus 1-jén született Szegeden, paprikatermeléssel foglalkozó alsóvárosi parasztpolgár család fiaként. A polgári iskolában a nyelvész Csefkó Gyula és az etnográfus Cs. Sebestyén Károly tanította, aztán a piarista gimnázium következett számára, majd a Kolozsvárról 1921-ben Szegedre menekített Egyetem, ahol egyebek között az idős történész Márki Sándor, a neveléstudós Imre Sándor, a nagy nyelvész Mészöly Gedeon volt mestere, de hallgathatta még Herrmann Antal néprajzi előadásait is. A magyar néprajz históriájának rendkívül fontos állomása volt, amikor a folklorista Solymossy Sándor 1929-ben Szegeden megkapta a néprajz első egyetemi katedráját. Mellette Bálint Sándor 1934-ig - a tanszék fővárosba történt áthelyezéséig - gyakornokként, majd tanársegédként dolgozott, mindvégig díjtalanul. Tanított aztán a szegedi katolikus tanítóképzőben, óraadóként a Pázmány Péter Tudományegyetemen, s bár többször úgy tűnt, hogy - habilitált, majd nyilvános rendes tanárként - tanszéket kaphat, ez soha nem valósult meg. Az elmúlt két évtizedben nyilvánosságra került iratok egyértelműen igazolják ennek politikai okait: nemcsak megfigyelték a nagy hatású tudóst, de 1965-ben perbe is fogták, s bizonyára Szegedről elszármazott barátainak volt köszönhető, hogy féléves felfüggesztett börtönnel úszta meg a dolgot. Pedig 1948-tól jószerével csak a tudománynak élt, úgy persze, ahogy a saját értékrendje megkövetelte. Bálint Sándor szerteágazó tudományos tevékenysége két nagy vonulatot alkotott. Az egyik az Alföld, főleg Szeged város és - életmódjában csakúgy, mint konfessionálisan sok rokon vonást mutató - környéke, az ún. szegedi nagytáj művelődéstörténete, néprajza és nyelve, a szegediek egymást váltó 215 Válogatás Bálint Sándor szakrális gyűjteményéből
