Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Elődök és (egykor volt) társak

Pápai Istvánná mesemondó halálára

Életének 80. évében, 2012. január 3-án Budapesten elhunyt Pápai Istvánná (szül. Páhi Emma), a Bodrogköz szöveghagyományának talán legismertebb mesemondója, akit január 16-án szülőfalujában, Karosán helyeztek örök nyugalomba. A bodrogközi folklór legeredményesebb gyűjtője, az ugyancsak karcsai Nagy Géza (1930-2002), aki szülőfalujában 39 mesemondót szólaltatott meg, a „legkiemelkedőbb” mesemondójának nevezte őt,1 és kétkötetes, másfélszáz karcsai népmesét közreadó gyűjteményében 31 szöveget közölt Páhi Emma repertoárjából.1 2

Páhi Emma 1932. május 8-án született. A családja beszármazott a bodrogközi községbe: édesapja Borsod megyéből került a faluba kovácsnak, négy gyermeke között Emma volt a legidősebb. 1951-ben ment férjhez először, de hamarosan elvált, és 1954-ben vette el őt második férje, akivel három gyermekük született. Néhány évig a háború után kapott kis földet művelte családjával, majd férjével együtt a termelőszövetkezetben dolgozott. Hosszú téli estéken, mikor Páhi Emma mesélt, mindig tele volt a fűtött konyha a történeteit hallgató szomszédokkal, ismerősökkel. Gyakorlott szereplő volt, szinte soha nem vétette el meséjének szerkezetét, kompozíciós rendjét. 1972-ben kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet.

Nagy Géza írja, hogy az 1960-as évek elején, a falu legismertebb mesemondója, az idős Kovács Jánosné halála után, jó ideig bizonytalan volt, tudja-e az idős asszony mesemondását pótolni a fiatal Páhi Emma. Kiderült, hogy adatközlője fiatal kora ellenére kiemelkedő képességek birtokosa. Pápai Istvánná a meséinek egy részét még gyermekként hallotta magától Kovács Jánosnétól, és tanulta meg kitűnő memóriája segítségével. Azt mondta, hogy bárhol meghallott egy mesét, történetet, másnap azt már maga is tovább tudta adni. Meséi másik részének az alapjait könyvekből, olvasmányokból merítette, amiket aztán maga formált meg, alakított és szerkesztett át kiváló kompozíciós készsége és előadói képessége révén. De szerkesztett mesét regényből, akár rádiójátékból is: egy alkalommal Móricz Zsigmond Pillangó című regényének rádióváltozatát hallotta, s néhány nap elteltével már mondta a rádiójátékból szerkesztett meséjét. De ki-1 Nagy Géza: Pápai Istvánné, a karcsai mesék legkiemelkedőbb mesemondója. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve X. 487-505. Miskolc, 1971.

2 Nagy Géza: Népmesegyűjtés Karcsún. Bodgál Ferenc (szerk.): Szülőföldünk Borsod, 8-16. Miskolc, 1970., Karcsai népmesék, I—II. Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XX-XXI. Gyűjtötte és a bevezetést írta: Nagy Géza, Válogatta és a jegyzeteket írta: Erdész Sándor. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1985. Lásd még: Nagy Géza (szerk.): Mesék, mondák Karcsúról és Karosból (A karcsai általános iskola és a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Otthon Erdélyi János Honismereti Szakkörének gyűjtéséből)- Karcsa, 1973., Nagy Géza: A király virágos kertje. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1987.

199