Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Elődök és (egykor volt) társak

válásával is, amit a közösség megfelelő módon igyekezett meghálálni Szalontai Barnabásnak.

Az elmondott összefüggésrendszerben, magam Szalontai Barnabás legfontosabb és legmaradandóbb szakmai teljesítményének a nyírbátori múzeum létrehozását és felépítését tartom. Az intézmény megalapozásában és működtetésében, ahhoz kapcsolódóan a tájmúzeumi szerepkörnek megfelelő lokális és regionális muzeológiai, közművelődési, tudományos és tudományközvetítő szerepben gyökerezik az élete második felét kitevő tevékenység, mondhatnám, az volt az ő második, kiteljesedett élete. 1955. május 1-jén még a Művelődési Otthon két helyiségében nyílt állandó kiállítás a szerveződő múzeum tárgyaiból, 1961. november 19-én azonban már a múzeum állandó otthonában, az egykori minorita rendházban hallgathatták az érdeklődők az új állandó kiállítást megnyitó Ortutay Gyula - kutatásaival a megyéhez is kötődő néprajztudós - szavait. A következő két évtizedben a gyűjtemények gyarapodásával, a múzeumépület újabb egységeinek felújításával párhuzamosan, a város jeles évfordulóihoz is igazodva több állandó kiállítás, s számos időszakos tárlat tanúskodik majd a közgyűjtemény tevékenységéről, hangsúlyosan Szalontai Barnabás fáradozásának eredményéről. A múzeumépítés és a szorosan vett muzeológiai tevékenység jószerével kitöltötte az életét, s abban organikusan gyökereztek egyéb irányú érdeklődései is.

A kiállítások és a közművelődési tevékenység kapcsán kell megemlékeznem Szalontai Barnabás kiterjedt tudománynépszerűsítő tevékenységéről is. A múzeum mindenkori igazgatója egy kisváros tudósa is, intézménye pedig szinte elkerülhetetlen látványosság az ott megforduló külföldi vendégtől a mindenkori hatalom korifeusaiig mindenkinek, tehát az ismeretek, a tudás átadásának fontos szereplője, illetve helyszíne. О azonban kiterjedt publikációs tevékenységet is végzett ezen a területen: kiállítási katalógusokat, a várost és műemlékeit bemutató vezetőket, hírlapi cikkeket közölt nagy számban. 1994-ben a Báthori István Múzeum Néprajz és helytörténet címmel önálló kötetben jelentetett meg válogatást ismeretterjesztő írásaiból.2 Ezek valódi jelentőségének megértéséhez természetesen nem a mai vidéki napilapok arculatára kell gondolnunk, hanem arra az időszakra, amikor még valódi vidéki sajtó volt, kulturális rovatuk volt a lapoknak, valódi újságírókkal természetesen, s egy-egy jól megfogalmazott ismeretterjesztő cikk akár tízezrek érdeklődésére számíthatott. Az olvasók többsége számára gyakran ez volt az ismeretszerzés elsődleges forrása. De Szalontai Barnabás az 1970-es években az Elet és Tudományban is cikksorozatban népszerűsítette Nyírbátor és a múzeum tárgyi örökségének emlékeit, illetve tárgyait, s számos ismeretterjesztő kiadványban is híveket szerzett Nyírbátornak és környékének, nem szólva ezen munkáknak a helybeli történeti tudat formálásában játszott szerepéről.

2 Szalontai Barnabás: Néprajz és helytörténet. Válogatás a múzeumalapító igazgató ismeretterjesztő írásaiból. Szerkesztette: Dám László. Báthori István Múzeum Kiadványai 29. Nyírbátor, 1994.

187