Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Elődök és (egykor volt) társak
illetve bizottsági tagként egész fiatal tudós nemzedéket segített a tudományos fokozat megszerzésében. Múzeum utcai lakásuk - hála hat évtizeden át hűséges társának, feleségének is - mindig nyitva állt a Dankó Imréhez kopogtatók előtt. A sok-sok munka szerencsére nem maradt visszajelzés nélkül, természetesen a tanítványok, tisztelők, barátok megbecsülése mellett. A múzeumi szakma elismerésén túl - amit pl. a Móra Ferenc-díj (1976) és a Pulszky Ferenc-díj (2006) tükröz -, számos kitüntetés és elismerés birtokosa volt, idehaza és a határokon kívül is. Debrecen és a tiszántúli reformátusság művelődéstörténetének kutatásában elért eredményeit és a Doktorok Kollégiumában végzett tevékenységét a Debreceni Református Hittudományi Akadémia díszdoktori cím adományozásával ismerte el. A honismereti mozgalom 1996-ban a Notitia Hungáriáé (Bél Mátyás) díjjal fejezte ki megbecsülését Dankó Imre hűséges szolgálatáért. Dankó Imre tudományos munkásságát és rendkívül szerteágazó tudományos és ismeretterjesztő publikációs tevékenységét roppant nehéz lenne áttekinteni, hiszen egy kisebb művelődéstörténeti lexikonra emlékeztet a 75. születésnapjára megjelent bibliográfia tárgymutatója is. Eredményeit azért is nehéz tematizálni, mert azok át- meg átfedik egymást, jószerével összeérnek tartalmukban, szerkezetük egészében szervesül az életműben. Szerencsére, említett önéletrajzában nagyon sok támpontot ad azzal, hogy saját maga fogalmazta meg tevékenységének fő irányait, csomópontjait. Előre bocsátva, hogy eredményei szétfeszítik az általa körülhatárolt tematikát, az általa legfontosabbnak ítélt témák mentén próbálom röviden számba venni az életművét. (Terjedelmi okokból csak az önálló kötetekre, és néhány kiemelkedő fontosságú tanulmányra utalok bibliográfiai pontossággal.) Első helyen a Hajdúság etnikai kutatásában elért eredményeit említette számadásában, ami hat évtizeden át, többfelé ágazó tematikában végzett kutatómunkát takar. Egyaránt foglalkozott az „öreg hajdúvárosok” (hat szabadalmas település), az 1876-1950 között egységet alkotó Hajdú megye történeti-néprajzi, nyelvészeti és művelődéstörténeti kérdéseivel, magával a hajdú problematikával, s a hajdú telepek históriájával Szerencstől Sarkadig és a Délvidékig. Tanulmányok, közlemények sorát publikálta, történeti források kiadásában működött közre, A hajdúk a magyar történelemben címmel tematikus köteteket szerkesztett (Módy Györggyel), a Sajó és Hemád menti hajdú településekről,3 Nyírbátor hajdúvárosról,4 a Körösköz-bihari hajdúságról5 pedig önálló kiadványt jelentetett meg. A publikációk célja, s az azokkal megcélzott olvasói kör persze különböző volt, a megyei napilapoktól az összegző tanulmányokig, alkalmanként akár a monografikus szintézisig (pl. a Hajdúság népi építészete). 3 A Sajó-Hemádmelléki hajdútelepek. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 1. Sárospatak 1995. (Új kiadása: Sátoraljaújhely, 1991.) Vő. még: A szerencsi Bocskai-hagyományok nyomában. A Bocskai Gimnázium kiadása. Szerencs, 2005. 4 Nyírbátor hajdúváros. A Báthori István Múzeum Füzetei 7. Nyírbátor, 1957. 5 A Körösköz-bihari hajdúság. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. Gyula, 1959. 181
