Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Amidőn Isten eö szent felsége a föld termésére alkalmatos esztendőket szolgáltat” A vízrendezés előtti Bodrogköz földműveléséhez Szabó László 1996-ban egy rendkívül figyelemre méltó előadásszöveget jelentetett meg, amiben meggyőzően igazolja, hogy a Duna és Tisza völgyének vízszabályozása és a magyar Alföld vízmentesítése nagyon fontos meghajtója volt a kultúra egységesülésének és az asszimilációnak.1 A kiváló szerzővel a munka egész gondolatmenetében egyetértek, abban azonban nem, hogy a tájátalakítás hatása, a parasztságot alapvetően érintő, sokféle gazdasági, társadalmi és kulturális következménye nem kapott volna elegendő figyelmet a kutatás részéről - igaz, talán nem az általa citált munkákban. Abban az értelemben talán (el)túlzott is ez a figyelem, hogy a tájátalakítás minden korábbinál szervezettebb és nagyobb léptékű munkáját - a második honfoglalást, ahogyan azt Kvassay Jenő nevezte - egyértelmű cezúrának tartja, olyan szakaszhatárnak, ami egy korábbi létformát, a megelőző korszak rendszerét megszünteti, s egy másfajta, újabb rendszernek nyit utat. Meggyőződésem, hogy a képlet ennél sokkal összetettebb: a leginkább feltárt és példaként emlegetett történeti tájak létformáit egyesítő életmód-stratégiák nem egyszerűen differenciáltak voltak, de történetük folyamatában előrehaladások és visszalépések válthatták egymást. Ebben a termelőgazdálkodás és a zsákmányoló életmód elemeinek aránya is módosult, s nem csupán az emberi tényezők - például lélekszám változása - miatt, hanem a klíma, illetve a vízjárások ingadozásai miatt is. Magam úgy gondolom, hogy például a klasszikusan vízjárta területnek tartott történeti tájak (Bodrogköz, Rétköz, Sárrét, Sárköz stb.) településeinek hierarchiája az egyes falvak, illetve falucsoportok eltérő létfeltételeit és létstratégiáit körvonalazta, ahogyan a vízrendezést követően megváltozó települési hierarchia is a történeti tájak településeinek eltérő gazdasági és társadalmi életesélyét tükrözi - számos kihatással műveltségi állapotuk alakulására is. Vagyis úgy gondolom, hogy a vízrendezés utáni állapot is különböző struktúrákat működtet, s abban éppen úgy hatottak tényezők a kultúra egységesülése felé - ez a polgárosodás uniformizáló jellegeként is értelmezhető -, mint az eltérő törekvések és létformák irányába, ahogy azt például Kosa László összegzőén bemutatta.1 2 Ebben a közleményben az általam közel két évtizede kutatott történeti táj, a Bodrogköz vízrendezés előtti földművelő gazdálkodásához közlök adatokat. Nem véletlenszerűen persze, hanem a termelőgazdálkodás néhány olyan vonására kívánok rámutatni, ami valamelyest bevilágít a bodrogközi falvak műkö-1 Szabó 1996. 144-158. A szöveg 1993-ban egy szegedi tanácskozáson hangzott el. Kár, hogy a szerző hivatkozások, jegyzetelés nélkül jelentette meg a szóban forgó írást. 2 Kosa 1990. 160
