Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
különféle tapogatókkai, téli- és nyári szákokkal, kétköz- és kaparóhálóval, a különböző kovácsoltvas szigonyokkal.21 A lápos vidékek néprajzi leírói gyakran önállóan emlékeznek meg a csikászatról és a csikászohról, amely tevékenység a régi Bodrogközben is jelentős volt.27 28 A vízrendezés a vízen járó emberek zsákmányszerzését is átalakította: az élőhelyekkel a fogási technikák is megváltoztak. A méhészet virágkora a Bodrogközben ugyancsak a vízrendezéssel ért véget: ez nemcsak a vegetáció módosulásának következménye, hanem a korábban jószerével egyeduralkodó méz mellett a 19. század derekán megjelenő répacukor gyors térfoglalásának is. Tájunk gazdag és változatos, az esztendő hosszú szakaszában szinte egymást váltó virágzású növényzete ideális méhlegelőket biztosított, s ebből is következik, hogy - az okszerű méhészet mellett - a méhtartás archaikus eljárásai (zsákmányoló, élőfás méhészet) megérték a 20. századot. A méhlakások, melyek között a gyékényből font kasok ugyancsak sokáig őrizték dominanciájukat, a 20. század folyamán a portákra kerültek át, párhuzamosan a vetett takarmányok és a telepített gyümölcsfák méhlegelőként való megjelenésével.29 A növényi anyagok gyűjtögetése az emberi közösségek régies tevékenysége, s önálló tanulmányt érdemelne ez a téma a Bodrogközben is. Nem tárgyalom azt a sokféle növényi speciest, amelyek az esztendő különböző időszakában, az egyedek különböző fejlettségi állapotában, illetve egészében vagy részükben - alkalmilag vagy rendszeresen - fogyaszthatok voltak. Csupán a súlyom (Trapa natans) táplálkozásbeli szerepét említem meg: Európa neolitikus telepeitől a 20. század elejéig töretlen volt a sajátos vízinövény jelentősége.30 A gazdaság és az árucsere szempontjából is nagy fontosságú volt a gyékény (magyar gyékény - Typha angustifolia) gyűjtése és felhasználása. Két falu, Cigánd és Kisgéres népe nagyban gyakorolta a gyékényszövés háziipari munkáját. Az utóbbi sokáig szigorú endogámiáját tréfásan azzal magyarázzák, hogy a gyékényszövés tudománya ne kerüljön ki a faluból. A különféle takaróknak használt gyékénylapok, ágyelők, falvédők szövetei éppen úgy eljutottak a szomszédos tájakra, mint a gyékényszakajtók, méhkasok, lábtörlők. A Tice és a Karcsa mente falvaiban elterjedt háziipar volt a vesszőfonás, amit a 20. században már főleg cigányok gyakoroltak. A különféle kézikosarak mellett, pl. Perbenyikből nagy számban kerültek ki a vesszőből készült székek, asztalok, kerti bútorok is. Bár a nád (Phragmites) a Bodrogköz fontos növénye, aminek szerepe csak nőtt az erdőterületek csökkenésével, illetve a fa árának növekedésével,31 gazdasági hasznát csökkentette, hogy a tájunkon nem nagy, összefüggő területeken nő, hanem széttagoltan, foltszerűen. A bodrogközi kötősás (Carex elata) keresett volt a szőlővidékek, pl. Tokaj- Hegyalja mezővárosi piacain. 27 Gönyey (Ébner) 1926. 28 Balassa 1975. 43-45., Dankó 2001a. 107-115. 29 Balassa M. 1971., Balassa M. 1973. 30 Összegzőén: Szilágyi 1997. 86-92. 31 Balassa 1975. 30. 158
