Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
A vízrendezés előtt a földművelés által leginkább hasznosítható területek a kiemelkedő hátak, porongok voltak, amelyek - homokos talajuk révén - főleg a rozstermelést biztosították. A táj átalakításával - az ármentes térszínek és az árterek hasznosítása közötti differenciák másodlagossá válásával - a búzatermelés szerepe is növekedett, a homokhátak tradicionális rozstermesztésével szemben. Az ugar fokozatos elhagyásával a kapás takarmánynövények és a vetett takarmányok is terjedtek a 19-20. század fordulójától, ezek azonban sokfelé - a kétnyomásos határhasználat keretei között - a homokos fordulóföldekben, a rozzsal felváltva kaptak helyet. Más vonatkozásban is változott a korábban domináns homokhátak funkciója: a beltelkek {épség) kertjeiből ide kerültek ki a dohány, a dinnye és az egyéb kapásnövények.16 3. Gyümölcsösök Magyarország területén már az Árpád-korban a nagyobb folyók, elsősorban a Duna és a Tisza ártere volt a gyümölcsállomány egyik legfontosabb élőhelye, ahol a - szinte vadon termő - szilvás és körtés berkek mellett legkorábban jelentek meg a kerített gyümölcsösök is. Ezek a termesztőközpontok lényegében a 19. századi ármentesítésekig meghatározó jelentőségűek voltak, s az ország keleti felében népünk sokáig szinte csak az árterek, vízparti szakaszok vadon növő gyümölcsfacsoportjait hasznosította.17 A Bodrogközben - amint arról Lippai János 1667-ben megemlékezik - sok gyümölcs termett, ám az egyes települések gyümölcsfaállományában jelentős különbségek voltak: a víz menti, folyó menti falvak bőségével szemben a víz által nem érintett települések népe legfeljebb önmaga ellátására jutott gyümölcshöz, de bizonyára behozatalra is szorult. A gyümölcstermő térszínek vizsgált területünkön is eltérő gyümölcsfajtákat neveltek. Amíg a szilvásligetek többsége a vizekhez közel, egykori árterek mentén, valamint a kertekben húzódott, addig a cseresznye főleg a szőlők, szőlőskertek napsütötte oldalain díszlett. Szentes, Kisgéres, Zemplén, a Bodrog túlsó oldalán Csamahó cseresznyéje különösen híres volt. A gyümölcstermesztés súlypontja az ártereken maradt, még a vízrendezés után is megőrizve a korábbi termesztés számos hagyományát. A gátakon belül a régi vízi világ számos maradványához hasonlóan élt tovább a gyümölcskultúra is, megőrizve számos archaikus technikát, s a haszonvétel extenzív formáit. A közös gazdálkodás bevezetése előtt a Tisza-völgy szlovákiai és magyarországi oldalán egyaránt magángazdák birtokában voltak az ún. Tisza-kertek, az ártéri gazdálkodás jellegzetes reliktum területei. Nagytárkány és Kistárkány mellett hasonlók voltak a Bodrogközben Zemplénagárd, Révleányvár, Tiszakarád és Cigánd 16 A homokhátak, porongok a földművelő gazdálkodás letéteményesei voltak, talajuk a talejerő folytonos utánpótlására szorult. Magam ezért nem tartom elfogadhatónak Borsos Balázs - Borovszky Samutól átvett - vélekedését, miszerint a vízrendezés előtt az istállótrágyának ne lett volna nagy jelentősége. Vö. Borsos 2000. 128., 348. jegyzet 17 Belényesy 1955. 25. 154
