Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

A táj kiélésének formái a Bodrogközben

A Bodrogközt - hasonlóan a magyar Alföld más vízjárta vidékeihez - a néprajzi kutatás sokáig az archaikus eljárásmódok, „ősinek” tartott eszközök és technikák reliktum területeként tartotta számon. Erősítette ezt a felfogást, hogy a trianoni határmegvonás (1920) után, a vizsgálatok jobbára a történeti táj déli, magyarországi területére szorítkoztak, el is fedve ezzel a Bodrogköz táji tagoltságát. Az elmúlt félszázad alatt örvendetesen sok tudományos eredmény árnyalta a korábbi felfogást, s a településtörténet, agrártörténet, természeti- és társadalomföldrajz, valamint a néprajz tényei mellett, más, hasonló adottságú tájak kutatása is a rendszerelvü értelmezést szolgálta.1

A táj változatos felszíni formáihoz a bodrogközi ember egymást váltó generációi többféle módon alkalmazkodtak. A tevékenységi formák komplex életmód -stratégiákban szervesültek, amelyek kistájanként, sőt, falvanként is jellemző, de falucsoportonként modellezhető típusokat képeztek. Sajnos, a történeti kutatások hálója ma még nem elég sürü ahhoz, hogy az egyes lokalitások működési rendjét ilyetén módon megrajzoljuk, a kéziratos térképek is csak a 18., még inkább a 19. század első felének tájhasznosításáról informálnak. Az életmód táji-történeti formációinak körülhatárolásához magam elfogadhatónak tartom Borsos Balázs kistáji felosztását, ami - a korábbi kistáji csoportosítások mellett - felhasználja a tengerszint feletti magasság, a domborzat, a település-földrajzi helyzet, a településszerkezeti típusok, az évi középhőmérséklet és csapadékmennyiség, valamint a talajtípusok lokális jellemzőit is, és ezek alapján a tájhasznosítás tíz típusát különíti el. Úgy vélem, hogy a Bodrogzug-Szigetköz, Tisza mente, Rozvágyi-dombság, Karosa mente, Bodrog mente, Tice mente, Helmeci-dombság, Hosszúrét kistájai az életmód mikroregionális formáit is körvonalazzák.1 2 Nem árt azonban felhívni a figyelmet az ökológiai közelítés azon fontos tanulságára is, hogy az azonos földrajzi környezet nem feltétlenül jelent azonos korrelációt, s azonos kultúrát.3 Témánk szempontjából meghatározó annak hangsúlyozása, hogy a földrajzi adottságok a Bodrogközben nem voltak változatlanok. A táj formálása, részleteinek átalakítása itt hosszú, több évszázados folyamat, aminek betetőzése és - máig ható - lezárása a 19. század második felének nagy tájrendezése, a vízrendezés és a lecsapolások, ami több lépcsőben alakította át a korábbi gazdálkodás rendszerét.

1 Dóka 1977., Valter 1974., Balassa 1975., Boros 1994a., Boros 1997., Frisnvák 1990., Frisnyák 2005.,Andrásfalvy 1973., Borsos2000.,Nagy 1999., Siska 1986a., Viga 1996. Összegzőbibliográfia: Nagy' 1999. Az ősi ártéri gazdálkodásról részletezően: Andrásfalvy 1973., Andrásfalvy 1975. A problematikáról összegzőén: Frisny ák 1990b. 227-245., Dankó 2001. 89-109.

2 Borsos 1994b.

3 Kroeber 1931. 250., Frake 1962. 53-55.

149