Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

Hozzá képest igen kicsiny hatáskörrel bírt a regionális szerepkörű királyi város, Breznóbánya, s annál is kisebbel a vármegye névadója, Zólyom, valamint Libetbánya és Korpona. A bevallások szerint a zólyomiak második legfontosabb vásároshelye a Hont megyei bányaváros, Selmecbánya volt: a regionális szerepkörű királyi várost 18 zólyomi településről látogatták a 18. század utolsó harmadában. Hozzá képest másodlagos jelentőséggel bírt Körmöcbánya (Bars vm.), Rimabánya (Gömör vm.) és Losonc (Nógrád vm.).

A Felföld más tájaihoz hasonlóan, Zólyomban is a felső, hegyes, mostohább adottságú tájak népe kapcsolódott be nagyobb számban a vándorkereskedésbe. A 18-19. század fordulóján 17 település lakosai foglalkoztak házaló kereskedéssel, amibe bele kell értenünk azokat a szekereseket is, akik az Alföldet, Bánátot és a határőrvidéket járták a Felföld árucikkeivel. Ezekben a falvakban gyakran apáról fiúra öröklődött a vándorlás, ami karakteres tevékenységként volt jelen a Kárpát-medencei népek gazdasági kapcsolataiban, s kulturális arculatában is.25 Még Fényes Elek is több zólyomi szlovák faluról említette a 19. század derekán, hogy lakói „házaló kereskedők” (Lopej, Nemecka, Zamosztya, Szentandrás), az utóbbival kapcsolatban megjegyzi: „s azért magyarul is beszélnek”.26 Mivel a vándorlások alapvetően hatottak a műveltség állapotára, érdemes azok kapcsán idézni Zólyom vármegye monográfusát, aki a 19. század végén még jószerével élő jelenségként írt róla. „Igen természetes, hogy a házalók, kik az év nagy részét más vidéken töltik, nem művelhetik földjeiket belterjesen, s gazdaságot a viszszamaradt nők és öregek viszik. S minthogy a lakosság túlnyomó többsége megszűnt kizárólag földművelő lenni, az egyesek nagy átalakuláson mentek keresztül. A földhöz kötött parasztból világot látott élelmes kereskedő lett. Ruházatuk is különbözik a parasztokétól: fejér vagy kék posztóban járnak, nyárban rövid magyar gatyát viselnek, s magyar módra a pörge kalapot, darutollal vagy árvalányhajjal díszítik, hetykén vágják a szemökbe, magyarul valamennyit tud, s a legények a korcsmában jó kedvükben magyar népdalokat énekelnek, melyeket az Alföldön tanultak meg. Megtanulnak még németül, horvátul, oláhul beszélni, alkalmazkodva a vidék nyelvéhez, melyben kereskedésöket űzik.”27

A vármegye forgalmát meghatározták a térség közlekedőútjai, amelyek a Felföld egész nyugati oldalának forgalmában szerepet kaptak: Besztercebánya - Selmecbánya - Léva - Esztergom, Besztercebánya - Zólyom - Korpona - Németi- Ipolyság - Vác - Pest, Besztercebánya - Zólyom - Losonc - Balassagyarmat- Vác - Pest. Mellettük a nemzetközi interregionális forgalom fontos közlekedőfolyosója volt a Besztercebánya - Rózsahegy - Alsókubin - Galícia útvonal, a Felföld és a magyar Alföld javainak fontos közvetítője. A Garam vize természetes

25 Banner 1948., Gunda 1989. 199-226., Márkus 1976., Viga 1990. 147-159.

26 Fényes 1851. IV. 91., Gunda 1954. 76-87.

27 Grünwald 1891. 19.

141