Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
gos vásárait.15 A 19. század derekán évente 4 vásárt tartottak ott: Szent József, Szent László, Szent István király és Seraf Szent Ferenc napok előtti hétfőn. De fontosnak és jelentősnek ítélte ezek mellett Fényes Elek a kövesdiek mindennapos piacát is.16 A piacozókból a bükkalji falvakban sajátos, vékony réteg alakult ki a 19. század második felére - talán már korábban is -, akik sajátos szolgáltatóként jelentek meg a városias településeken, de közvetlen, s állandó kapcsolatokat is kialakítottak, pl. polgári, iparos, nem mezőgazdálkodó családokkal. Ezt a piacot tehát nagyon is számon tartották, és jelentős számban fel is keresték a bükkaljiak - főleg a ház körül megtermelt javakkal és az erdőn gyűjtögetett portékákkal házaló asszonyok -, de a térség nagyobb értékű javai inkább az Alföld felé keltek útra. (Piacoztak Mezőkeresztesen, Gelejben, Ernődön és Diósgyőrben is. Vásárra pedig Edelényig, Sajószentpéterig, keleten Ónodig, délre Hevesig, Füzesabonyig, Tiszafüredig, nyugat felé pedig Apátfaiváig és Párádig is eljártak a Bükkaljáról a 19. században.) Az állatkereskedelem, a Bükkalja gyümölcse és bora, a kőanyag valamint a kőfaragó falvak (Bogács, Szomolya) sírköve és egyéb kőfaragványa, az égetett mész, a bükki erdőségek faanyaga és faragott faeszközei (Cserépfalu, Bükkzsérc) jellemzően a sík vidék népének ezekkel kapcsolatos hiányát elégítették ki, sajátos szimbiózist teremtve az alföldi parasztok és az összetettebb üzemszervezettel bíró hegyvidéki társaik között.17 A vásárok és piacok valamelyest akkumulálták a hagyományos kereskedelmet, de területileg lényegében hasonló térségben folyt a vándorkereskedelem, illetve a házalás is. A kettő lényegében nem különült el egymástól, leszámítva a távoli állatvásárok helységeit. Tanulságos néprajzi/antropológiai összefüggések rajzolódnak ki például az erdőkben gyűjtögetett javakkal házaló asszonyok tevékenységében. Éva Huseby kiváló tanulmányt szánt a cserépfalusi asszonyok hóvirágozásának, 18 amit azonban nemcsak a megváltozó társadalmi igény számolt fel, hanem az a természetvédelmi törvény is, ami védetté nyilvánította a hóvirágot. Voltak a gazdasági kapcsolatokban századokig működő szegmensek (pl. fa és más nyersanyagok), s voltak divatok által vezérelt, rövid életűek is. Összetett, részleteiben folyamatosan módosuló struktúrára kell gondolnunk a javaknak a tájak közötti cseréjében. A földrajzi adottságokra alapozott gazdasági kapcsolatok több évszázados működése természetesen nem hagyta érintetlenül a Bükkalja (és Borsod, egyáltalán az érintett vidékek) népének társadalmát és kultúráját sem. Kiemelést érdemel a javakat elsősorban közvetítő fuvarosság, amelynek társadalmi státusa, például a Bükk-vidéken - fizikai és társadalmi mobilitása okán - elérendő cél és minta volt a szegényebb paraszti rétegek számára.19 Ezen a helyen csupán Szolnok Megye 15 Sárközi 1975. 107. 16 Fényes 1851. II. 271-272., Bácskai-Nagy 1984. XIII. 17 Összegzőén: Viga 1986a. 18 Huseby 1982. 19 Viga 1989. 134
