Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

lehetett gyékényt vágni. A gyékényes háziipar helyenkénti fennmaradását azzal magyarázza a kézikönyv, hogy egyes településeken (Zemplén vármegyében ilyen volt Cigánd) a föld szűke vagy a rossz termőföldek konzerválták ezt a kézműves tevékenységet, és több példát említ arra is, hogy a gyékényes falvak népe nem a saját határában, hanem más falvak, akár szomszédos tájak területén szerezte be a munkájához szükséges nyersanyagot.7 Magam ezeket az összefüggéseket ámyal­­tabbnak gondolom, és - gazdasági, társadalmi és kulturális megfontolásokból - semmiképpen nem tartom automatikusnak a gyékényes területek és gyékényfo­­nó/szövő háziipar volumene közötti kapcsolatot. Ahogyan azt sem hiszem, hogy a paraszti autarchia felől egyforma út vezetne a piacra termelés és a kereskedés irányába minden paraszti közösségben. A gyékénymunka - szövés és kötés - a feudális korban is valóságos „népipar” lehetett, s a későbbiekben sem vált önálló foglalkozássá. Bodrogkeresztúr 1565. évi urbáriumában Paulus Zagyorketeo, Patak 1632. évi urbáriumának jobbágy névsorában Gyeken Szövő András (4 ökrös jobbágy, Feö Biro) szerepel, s van nyoma a gyékényszövésnek Erdőhorváti forrásaiban is.8 Az 1772-ben Zemplén vármegyében felvett úrbéri bevallások között a gyékény hasznosításáról emlí­tést tesznek Harkány, Bekecs, Lúc, Taktaszada, Kesznyéten, a Bodrogközben Nagygéres, Kiskövesd, Riese és Szomotor lakói, de csak úgy, hogy tüzelésre, ház­­fedelezésre, kerítések, rekesztések készítésére használják. Volt azonban néhány település, melynek lakói kifejezetten azt vallották, hogy gyékénykészítményeik­kel kereskedni szoktak: Nagycigánd, Kiscigánd, Láca és Semjén. Az első kettő a földesurának is gyékényt szőtt zsák helyett, Kisrozvágyvól pedig Újhelybe jártak árulni a megszőtt gyékényüket.9 Zemplén vármegyében a vízrendezés utáni idő­szakban is jelentős volt a gyékényfonás, s újabb települések szakosodtak erre a munkára. A gazdaság és az árucsere szempontjából is nagy fontosságú volt a gyékény (széleslevelű vagy bodnározó gyékény - Typha latifolia és keskenylevelü gyékény - Typha angustifolia) gyűjtése és felhasználása.10 11 A 19-20. század for­dulóján a Bodrogközben Kis-Cigánd és Nagy-Cigánd valamint Kisgéres (Maly Hores) népe még nagyban gyakorolta a gyékényszövés háziipari munkáját. (Az utóbbi sokáig szigorú endogámiáját tréfásan azzal magyarázzák, hogy a gyé­kényszövés tudománya ne kerüljön ki a faluból.) A 19. század végén Zemplén vármegyében még mintegy 900 embert foglalkoztatott a gyékény háziipar: Nagy- Cigándon 350, Kis-Cigándon 360, Kisgéresben pedig 120 családfő űzte ezt a tevékenységet.11 A géresiek gyékényfonatait használták pl. Erdőbényén a kőfa­ragók: a kiszáradás ellen takarták le velük a kőlapokat. De ők fonták a ladmaci 7 Összegzőén: Juhász 1991. 475. Az újabb irodalomból: Kerekes 2011. 5—42. 8 Román 1965. 63-64., Román 1966. 615-617. 9 Takács-Udvari 1989a. 219-220. 10 Tuba 2008. 649. 11 Kovács 1898. 17., 57-58. A 18. század derekán a bodrogközi Láca, Semjén és Kisrozvágy lakói is kereskedtek a gyékényszövettel. Vö. Takács-Udvari 1989b. 218-221. 112

Next

/
Thumbnails
Contents