Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

A földrajzi feltételek mint a hagyományos parasztüzem optimalizálásának lehetőségei

(Zemplén megyei példák)

A különféle létformák kialakulásával, azok működésével valamint átalakulásuk okaival és jellemzőivel foglalkozó etnográfus a táj és a kultúrában élő ember viszonyának históriáját írja. A mindenkori életmód változásának egyik alapvető kiváltója lehet a táj átalakítása vagy a tájhasználat - társadalmi folyamatokra utaló - módosulása. A tájhoz való viszony átalakulása egyaránt tükröz gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat, amelyekkel párhuzamosan változik a történeti-néprajzi kutatás nézőpontja és metodikája is. Annak következtében, hogy a Kárpát-medence területén - hasonló folyamatok az öreg kontinens nyugati részén már korábban lezajlottak - a népesség egyre kisebb részének tevékenysége kapcsolódott közvetlenül a táj használatának különböző formáihoz, jelentősen módosult a különböző csoportok térélménye, beleszámítva abba a térhez való közösségi, kulturális viszonynak a tradícióban szervesült részeit is. (Nem térek ki arra, hogy a termelőtevékenységével a tájat használó csoportoknak is mennyit módosult a tájról való tudása az elmúlt két-három emberöltő során.) Mindennek a kifejtése önálló tanulmányt érdemelne, ezen a helyen azonban ennek csupán néhány vonatkozását tárgyalom. Elsősorban annak néhány változatát mutatom be, hogy a paraszti közösségek milyen módon próbálták optimalizálni üzemeik eredményességét a lokális földrajzi adottságok ismeretében, és azt próbálom igazolni, hogy mindez nem egyszerűen a tradícióban rejlő ismeretek, és a tudás aktualizálását jelentette, hanem az aktuális feltételek, célkitűzések, gazdasági számítások, nem utolsósorban az egyéni törekvések összegződését is az egyes parasztüzemek stratégiájában.

1. Néhány megjegyzés a háziipar nyersanyagbázisához

A különféle háziiparok a történeti-néprajzi kutatásban a paraszti önellátás megnyilvánulásaként jelennek meg, amelyeknek a históriája jellemzően összefügg a táj használatának változásával, valamint a kézművesség fejlődésének tendenciájával. Tükröződik benne egy-egy táj, település népességének társadalmi tagolódása, s annak megfelelően kerülhetnek értékesítésre a háziipari termékek is a szervezett árucsere és a vándorkereskedelem révén.1

A Zemplén vármegye falvainak és mezővárosainak tárgyi ellátottságában jelentős szerepet játszó háziipar is főként a térség földrajzi adottságaira alapozódott, nyersanyagbázisát a comitatus tagolt felszíne biztosította. A vármegye felső tájain, illetve a Zempléni-hegység területén elsősorban az erdő fája jelen-1 Összegzőén: Domonkos 1991. 19-29.

110