Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

megyén belül 19 vásáros helyet látogattak. Ezeken kívül 10 vásáros helyet kerestek fel rendszeresen a szomszédos vármegyékben. Sarasban Bártfa, Eperjes, Kurima, Sóvár és Hanusfalva, Abaújban Kassa és Szikszó, Borsodban Miskolc, Szabolcsban Kisvárda, Ung vármegyében pedig Ungvár sokadalmait látogatták.12 Zemplén belső vásárai közül Homonna volt a leglátogatottabb a 18. század utolsó harmadában (187 zempléni község látogatta). A Laboré menti mezőváros a vármegye észak-déli főútjában fekszik, s évi öt vásárával indukált jelentős forgalmat. A szlovák és ruszin népességű mezőváros Felső-Zemplén falvai állatállományának, valamint a Labore- és a Ciróka-patak völgyének mezőgazdasági feleslegét vette fel, s forgalmát csak erősítette, hogy Varannóról és Kassáról - Gálszécsen keresztül - elsőrendű utak futottak Homonnára. De út vezetett innen Lengyelországba, illetve Galíciába is. A másik fontos vásározó központ Sztropkó volt, amit elsőrendű út kötött össze Eperjessel, és harmadrendű útvonal az Ondava völgyén Varannóval is. Északnak induló útja bekapcsolódott a Bártfáról Eperjesre, majd onnan Zboró és Szvidnyik felé, onnan a Duklai-hágón át Lengyelországba vezető útba. Sztropkó elsősorban állat- és gabonavásáráról volt nevezetes.13 A harmadik leglátogatottabb vásár Sátoraljaújhelyben volt: Tokaj-Hegyalja mezővárosa, a 18. század derekától a vármegye székhelye volt. A Miskolc-Szerencs-Sárospatak út Kassára vezetett tovább, de magához vonzotta a Bodrogköz falvait, Szabolcs vármegye több mikrorégióját, és a Bodrog, Labore és Latorca síkságának településeit is. Jelentős szerepe volt a térség termékcseréjében, s hatalmas térségek gabonafeleslege innen jutott tovább északi irányba a közvetítő kereskedők révén.14 A 18. századi látogatottság sorrendjében Varannó (hétfőnkénti hetipiac és évi öt országos vásár), Nagymihály (két országos vásár), kézművesei és gabonapiaca révén Gálszécs (öt országos vásár) jelentette még a nagyobb forgalmú vásáros helyeket. Mellettük másodlagos szerepe volt Zemplén és Királyhelmec, még kisebb Lelesz, Tőketerebes, Tárkány és Szinna vásárainak.15

A fentiek alapján kirajzolódik, hogy Zemplén vármegye sokadalmainak helye és jellege organikusan illeszkedett a térség földrajzi tagolódásához és népcsoportjainak létformáihoz. A folyóvölgyek és azok közlekedőútjai a tájak és létformák között képeztek hidat. A megye felső részében a természeti javak, az állattartás és a rájuk szerveződött háziipar és kézműipar adta a csereeszközöket, amiért a vármegye délebbi részéről vagy nagyobb távolságról jutottak kenyérgabonához és más élelemhez. A megye derekában fekvő mezővárosok már inkább egy közvetlen kiegyenlítő szerepet vállaltak a felső és a déli vidékek között, míg a déli területek - különösen Tokaj-Hegyalja - már a síkvidéki mezőgazdálkodók

12 Takács-Udvari 1989a. 363-364.

13 Takács-Udvari 1989a. 366-367.

14 Bácskai-Nagy 1984. 74—75., Takács-Udvari 1989. 367.

15 Takács-Udvari 1989a. 370-372.

108