Goda Gertrud: Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész - Officina Musei 23. (Miskolc, 2016)
Az orientalista tudósról az a hír járta, hogy Schöfft József Ágoston (1809— 1888) alkotta róla az egyetlen hiteles ábrázolását, midőn a festő maga is Indiában munkálkodott. A rajz kőnyomat változata itthon is ismert volt. A valódinak elfogadható grafika egy középkorú, aszketikus megjelenésű férfi profilképét mutatja európai öltözetben. Holló nem igazodott ehhez a képhez. Az általa megjelenített tudós vállára vetett pokrócba burkolózva meditál a kezében tartott lapok értelmén. A szétbomlott könyv és a révedé arc kifejezése együttesen azt az érzetet kelti: már nem is a szavaknál, hanem azok mélyebb értelménél tart. Az egész mű megjelenése nagyon elegáns, olyan, ami illendő is egy megbecsült egyéniséghez, csakúgy, mint a tudományok templomához. Egy szoborfülkében található, henger alakú márvány posztamensre állítva. Mindezek miatt is ünnepélyes és méltóságteljes, amit a szobrász a pontos felépítéssel, a tiszta geometrikus renddel is törekedett elérni, és azzal a kiegyenlített árnyékhatással, ami a formákból következik. A mű szerkezeti áttekinthetősége és a szabadon lévő testrészek szép mintázottsága segíti a hitelességet. Mégis, valami olyan idegenszerű megilletődöttség hatja át a művet, ami miatt nem válhatott ikonográfiái etalonná, mint ahogyan az lett Holló Barnabásnak Mikszáth Kálmánról mintázott remeke. Mikszáth Kálmánt 1910-ben, írói jubileuma alkalmából tisztelői arra kérték, üljön modellt Holló Barnabásnak egy márványba faragandó arcmáshoz. Ez - mint már volt róla szó - meg is történt, s a műtermi munkáról tudósító fénykép hangvétele arra vall, a két művész jó kedéllyel élvezte egymás társaságát. Meglehet, hogy az író azt a kedvelt történetét mesélte éppen, amikor 1902-ben már egy fiatal szobrászjelölt kérésére ült modellt, s amit olyan szellemesen közzé is tett egy írásában. Ilyen alkalmakkor agyagból mintáz a szobrász, megfigyel, kezdi megismerni modellje karakterét, egyéniségének jellemzőit, a személyiséget kifejező „magasabb rendű" formákat memorizálja, hogy majd alkotása több lehessen egy külső hasonlatosságnál, jellemképpé válhassék. Minderre rövid idő áll a szobrász rendelkezésére, esetleg két-három alkalom, de az is egy-egy óra időtartamra. Az érlelő munka már alkotói magányban zajlik. Ez ebben az esetben sem történhetett másként. A márványba való áttét is hosszadalmas, de a szomorú esemény - Mikszáth 1910-ben bekövetkezett halála - sürgetésére 21
