Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Ponyvanyomtatványok - A ponyvafüzetek tanulságai
Ezt (négyszer fordul elő) Innen Eddig tart a menyasszony búcsúztató Apától Eddig Ezt a levesre Ezt is Ezt sültre Annak ellenére is beírták ezeket, hogy a nyomtatványban minden szövegnek van címe, amiből kiderül, hogy mikor és mire kell mondani a lakodalom során. A használók mégis ragaszkodtak a szövegek saját kezű beosztásához és ezáltal személyes birtokbavételéhez. A bejegyzések harmadik fajtája a tartalmi változtatás: Jöjjenek utánunk, mindnyájunkat kérem. Kéziratos kiegészítése: Nehéz útjainkon segéljen az Isten. Kedves menyasszonyunk nagy tiszteletére A menyasszony szó áthúzva, helyette ceruzával mellé írva: virágszálunk Vastagon áthúzva és lesatírozva: Nemes magyar hazánk dicső híressége, Még a királynak is gondja van ám erre. (Az 1956 utáni erdélyi politikai helyzetben ez a módosítás érthető is.) Ezeken túl néhány összefüggéstelen alkalmi bejegyzés is olvasható a nyomtatványban, mint például országnevek, városnevek, számsorok, vagy valamiféle (valószínűleg második világháborús helyi katonai eseménnyel kapcsolatos) etnikai összetételre utaló magyar 13, orosz 12, román 8 jellegű feljegyzések. Ez az intenzív és személyes használat a kéziratosság és a nyomtatott írásbeliség közötti átmenetre utal, miközben szem előtt kell tartanunk, hogy az így javítgatott szövegek szóbeli előadásra íródtak, és szóban még további elemekkel egészíthette ki vagy rövidíthette meg azokat a vőfély. Összegezve elmondható, hogy a ponyvanyomtatványok félnépi, átmeneti jellegére vonatkozóan a vőfélyverses kiadványok számos konkrét példát is szolgáltatnak. Kimutathatók bennük a szóbeli és írott folklórra jellemző variálódás bizonyos elemei, kirajzolódik a társadalmi rétegek között betöltött közvetítő szerepük, és mindennapi használatukban megtalálhatók a kéziratos népi írásbeliségre emlékeztető formai jegyek. 90
