Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Ponyvanyomtatványok - Országos terjesztésú füzetek
dárium, nem írói, hanem kiadói vállalkozás, amely az eladhatóságot tartotta szem előtt, s ezért a társadalom egészéhez szólt. A népszerű irodalom az eladhatóság érdekében olvasói igényekhez igazodott, változatos olvasmányokat kínált. Volt közöttük verses história, allegorikus moralitás, mesterségdicséret, széphistória, mese és monda, átdolgozott műköltői alkotás, férfi-, nő-, anyósparódia, azaz minden, ami akár a kíváncsiságot, akár a szenzációéhséget, akár a vallásos, erkölcsi vagy társadalmi érzékenységet fel tudta csigázni.”247 És természetesen volt köztük lakodalmi köszöntő és vőfélyrigmus, amelynek az eladhatóságát egyrészt a műfaj felülről lefelé szálló társadalmi divatja, másrészt a készre gyártott forgatókönyvszerű versfüzérek gyakorlatias hasznossága garantálta.248 Az első, 1790 körüli nyomtatott vőfélykönyvek korszakindító jelentőségéről már röviden szóltunk a bevezetőben. Az 1770 óta működő váci nyomda alapító tulajdonosa, Ambró Ferenc 1792. évi halála után Gottlieb Antal vásárolta meg és vette át a műhelyt 1793-tól. Ez a két név egyúttal két korszakot is jelent a nyomda történetében, melyeket a kiadványok formai jegyei alapján is el lehet egymástól különíteni.249 Az első vőfélykönyvek még Ambró Ferenc idejében megjelentek, de igazi kiteljesedésük már a Gottlieb-korszakhoz köthető. A váci nyomdában ebben az időszakban sűrű egymásutánban több különböző című és különböző borítójú lakodalmi füzet is megjelent, amelyekből néhány év alatt alakultak ki a műfaj később klasszikusnak számító prototípusai. Az első kiadványok olyan vegyes jellegű lakodalmi gyűjtemények voltak, amelyekben a házassággal, párválasztással kapcsolatos moralizáló- és mulattató versek között megjelent két újabb szövegcsoport: a szertartásos mozzanatokat bevezető próza (násznagyi vers), illetve a vőfélyvers. Ezekből a vegyes füzetekből később elmaradoztak a korábban domináns közköltészeti műfajok, és külön ponyvatípus lett a tisztán vőfélyrigmusokat tartalmazó nyomtatott vőfélykönyv. A folyamat első állomásának tekinthető a Három szép új ének című kiadvány, feltehetően 1789 augusztusának első hetéből. Ennek első verse, Az házasulandó Legényekről megjelent egy másik lakodalmi ponyván, Vöfényi kötelességről és két szép új világi énekek az házasulandó legényekről címmel, 1791-ben. Ez már egy násznagyi köszöntő jellegű prózával kezdődik, amely konkrét utalásokat tartalmaz a vőfényi teendőkre vonatkozóan.250 E kettőnek a szerzőjét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy a vőfélykönyvek közvetlen előzményeit, illetve azok egykorú lakodalmi párhuzamait jelentik. A korai váci ponyvák közé tartozik a Mátyus Péter-féle Násznagyok kötelessége..., amely kétféle kiadásban is megjelent ezekben az években, és afféle násznagyi szertar247 KESZEG V. 2008. 77. 248 A nemesség felől a parasztság felé tartó lakodalmi divatok kérdéséhez lásd DEGH L. 1950. 60-61, illetve konkrétan a vőfélyversekkel kapcsolatban RÉSŐ Ensel S. 2000. 340-341. 249 POGÁNY P. 1959. 88-95. 250 Teljes szövegét idézi az RMKT XVIII/8. 2006. 652-653. Jelzete: OSZK 820.772 74
