Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Tisztségviselők, a vőfély szerepe
Másfelől viszont tapasztalható a ceremóniamesteri funkció gyengülése, mert a lakodalmi szokáskör egyszerűsödése folytán a vőfély tevékenysége egyre inkább csak a vacsora fogásainak bekonferálására és a menyasszonytánc levezénylésére szorítkozott. Feltehetően a paraszti polgárosulás másik tendenciájával, a kivetkőzéssel, az ag- rárproletárság kialakulásával, az elszegényedéssel és az urbanizációval van távolabbi összefüggésben a változásnak ez az iránya.192 A vőfély hármas feladatkörének harmadik összetevője, a mulattató-szórakoztató funkció összefügg a tálalómesteri szerepkörrel, mert a lakodalom mulattató költészete az étkezéshez szorosan kötődik. Általánosan jellemző a 19—20. században, hogy a vőfély ebéd vagy vacsora előtt, illetve az egyes fogások között szórakoztató célú mulatóversekkel, nagyotmondó hazugságversekkel, a házasságról szóló intő-oktató szövegekkel, vagy dramatizált párbeszédes vőfélyvetélkedésekksX fokozza a násznép hangulatát. Ugyancsak közismert, hogy a vőfély szerepet kap a lakodalomban előkerülő alakoskodó játékok, maskarás jelenetek előadásában, levezetésében. Számos adatot sorol a kutatás az ifjú pár, a násznagy, a nyoszolyók megtréfálására vonatkozóan is, mely tréfák legtöbbször erotikus tartalmúak és a nászéjszaka elhálásának bekövetkező eseményére utalnak. Ennek újabb kori fejleménye, hogy a menyasszonyt és a vőlegényt különböző feladatok elé állítják (nadrágszáron átbújtatott tojás, láb között tartott seprűvel való táncolás, feladatok bekötött szemmel stb.), melyek megoldásának pajzán kétértelműségén jókat derül a vendégsereg. Ez a tréfamesten szerepkör is a 16-18. századi történeti előzményekre tekint vissza: a vőfély effajta tevékenységében a hegedősök, énekmondók, lakodalmakat meglátogató énekes szolgadiákok, köszöntőverseikkel és szórakoztató verseikkel adományokat gyűjtő mendikánsok hagyományának továbbélését kell látnunk. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy ez a szerepkör valószínűleg későbbi fejlemény a vőfélyi tisztségben, mert a 17-18. században a vőfély sokkal inkább ceremóniamester: a mulattató funkciókat ekkor még az említett énekes szolgadiák-réteg látta el. A 19. században már eltűnik ez a koraújkori tradíció, és egyre inkább a vőfély veszi át elődeitől ezt a funkciót, természetesen annak kéziratos közegében kitermelődött bőséges versanyagával együtt. 1861-ben a barcasági csángók kapcsán írja Réső Ensel Sándor: „Evés alatt régebben deákgyermekek szokták a vendégeket tréfás lakodalmi rigmusok előadása által mulatni, most ez a szokás nincs meg többé.. .”193 A Szentsei-daloskönyv fentebb idézett versszakaira hivatkozva ismerteti másutt a somogyi és debreceni vőfélyek tevékenységét. „Fő feladata, mint mondva volt, a mások megnevettetése. - Ahonnét ily szerepre rendesen ékes, s jó kedélyű emberek szoktak választatni. Ilyen volt Debrecenben azon 192 Recens gyűjtésből származó analógiát közöl ehhez a folyamathoz VINCZE K. 2007. 72-73. Szilágyi Miklós adatai szerint a 20. század legelejétől kezdődően csökkent az igény a vőfélyverses, parasztos lakodalmak iránt. SZILÁGYI M. 2004. 342. 193 RÉSŐ Ensel S. 2006. 174. 62
