Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Tisztségviselők, a vőfély szerepe

Általános a prózai kikérő szövegekben a Mélyen tisztelt násznagy uram, szószóló uram megszólítás, és a tálalóversek esetében a vőfély a násznagy elé teszi először az ételt, és verseit is hozzá intézi.

Itt van, násznagy uram, a harmadik étel,

Míg más következik, éljék egészséggel!

Szívesen adja ezt a háznak gazdája,

Etelét, italát tőlünk nem sajnálja}*6

***

Násznagy uram, kérem mostan kigyelmedet,

Mert elébb azt mondám, hogy nem hozok többet,

De még egyszer hoztam ételeket,

Nem hagytam üresen e kis edényeket}*1

A vőfély rendfenntartó szerepét is a násznagynak alárendelve töltötte be. „Aki megrészegedett, azt a násznagy áristomba rekesztette [...] aki lármázott, vagy éppen káromkodott, azt a násznagy azonnal kitiltotta a lakodalomból. Ha látta őkegyelme, hogy a bortól hevesedni kezd az ifjúság, s az illendőség határait kezdi áthágni — a gerendán láncot vetett által, s ha valamelyik hibázott, odakiáltott a vőfélynek: csördíts láncot, amely jelre mind magához tért, ki a büntetést el akarta kerülni

.”186 187 188

A 19. század folyamán a vőfély feladatkörének bővülése egyfelől a ceremóniamesteri, szertartásirányító szerepet erősítette. Számos olyan szokáselem, amely korábban a násznagy hatáskörébe tartozott (a menyasszony kikérése, búcsúztatása; a vendégek fogadása, asztalhoz ültetése; az étkezések levezénylése, köszöntők elmondása), átkerült a vőfély irányítása alá. Ugyanígy kerültek át tennivalók a közösség tagjaitól is. Az archaikusabb kultúrát őrző falvakban sokáig jellemző volt, hogy a lakodalmi tisztségekkel járó feladatokat a rokonság látta el. A megkérés, kikérés, egyezkedés jogi hagyományait, a hívogatást, a búcsúztatást (siratást), a fektetést elvégezték a keresztapák, keresztanyák, szülők, testvérek. A paraszti polgárosulás előrehaladtával — vidékenként és társadalmi rétegenként eltérő időszakokban — ezek folyamatosan kikoptak a közösségi gyakorlatból, és a vőfély vette át a velük kapcsolatos szervezési, irányítási, verselési és rituális tennivalókat. A kolonyi lagziban a 20. század elején sem „alakult még ki a hivatásos, betanult rigmusokkal ékeskedő vőfély szerepe.”189

186 Kisgyőri kézirat. Kisgyőr, 1841-1843. [97.] A szögletes zárójelben lévő szám a példatár megfelelő szövegének számát jelenti.

187 PántzélJános énekeskönyve. Kecskemét, 1839. [98.]

188 RÉSŐ Ensel S. 2000. 43, FILEP A. 1971. 130-131.

189 PUTZ É. 1943. 26.

60