Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Illusztrációk

*. Nem külömb az virág ízálnál, Rozmaringnak bimbójánál,

Ekei'sebb az Helénánál, Szerelinefsebb a’ Vénusnál.

5. Szép kis gyenge termetinek, Ékeken zengő nyelv-ériek s Nem kár vólna l'zeméllyének,

Hogy innepet fzentelnének.

ó." Nehéz ugyan virág fzálom, Hogy fzemélyedet nem látom. Meglátom tán Vasárnapon,

Barna (zenül ízép Galambom.

7. Arra kérlek hogy ízívedet. Eddig való fzerelmedet,

Tartsd meg hozzám hűségedet,

Búra ne hozd víg kedvemet.

g. De még egyízer raegtsókollak, Azután I(lenre hagylak.

Én fzívemben békaptsollak,

Tc'ged’ Iftennek ajánlák.

9. Olly mefzfzc tőlem távoztál, De máísal ne barátkozzál.

Bús fzívedbol ki ne zárjál, Gyöngyei Rózsám harraatozzál.

10. jaj Galambom tőlem elmegy,- Vallyon ki volt az az irigy.

Ki okozta, hogy te így légy, Ékképpen tőlem távúi légy.ebben az Esztendeben.

m

Egy korai váci nyomratvány, vegyes lakodalmi ponyva (1790 körül)

587