Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Forgatókönyv
A lakodalmi forgatókönyvek változásainak hátterében áll az is, hogy az egyházi esküvő sorrendi helye csak fokozatosan szilárdult meg a szokáskör történetében. A korábban tisztán világi menyegző integrálta az egyházi szertartást, de csak lassan és számos átmeneti forma közbeiktatásával alkalmazkodott hozzá. Ezért élhetett sokáig az a látszólag teljesen logikátlan (és később meg is szűnő) forgatókönyv-típus, amelyben a délelőtti kikérés és búcsúztatást, majd az esküvőt követően még kétfelé ment haza a násznép, és délután újra kikérték és elbúcsúztatták (immár valóban, érvényesen és végleg) a menyasszonyt.167 A lakodalom 19. századi menetének és a forgatókönyv-alaptípusok változásainak áttekintése azzal a tanulsággal szolgál, hogy sem a kéziratos, sem a nyomtatott vőfélykönyvek nem alkalmasak a szokáskör maradéktalan rekonstruálására. A vőfélykönyvek szövegsorrendje legfeljebb megközelíti, de semmiképpen nem fedi le egy-egy lakodalom teljes, élőszóban is elhangzó szöveganyagát.168 A szokásmozzanatok és az egyes szövegek konkrét kapcsolatának vizsgálatához alapos szokásleírásokra és azokkal együtt pontos szövegközlésekre volna szükség — ilyenek nemhogy a 19. századból, de még a 20. századból is csekély számban állnak a rendelkezésünkre.169 A nyomtatott vőfélykönyvek természetüknél fogva nem képesek alkalmazkodni a lakodalom menetének lokális változataihoz. Ezért keletkeznek belőlük kéziratos másolatok (a helyi szokásokhoz alkalmazott válogatások), illetve ezért válnak maguk is részben kéziratossá (bejegyzésekkel, kiegészítésekkel). A kéziratos vőfélykönyvek elméletileg jobbak lennének egy lakodalom-rekonstrukcióhoz, ám ezeknél a keletkezés módja (például sok köztük a többszerzős, több generációs gyűjtemény) és szerzőknek a betűvetéshez való viszonya mentén mutatkoznak nehézségek. Végezetül egy kísérleti jellegű ábrát szeretnék bemutatni, amely a kisgyőri lakodalmak feltételezett menetét mutatja be, az általam vizsgált négy kéziratos vőfélykönyv szövegei alapján. A kisgyőri (Borsod vm.) lakodalomról sajnálatos módon nem készült részletes leírás. Szórványos feljegyzéseket és kisebb adatokat találunk a különböző gyűjtésekben, de a számunkra fontos és a szokáskör forgatókönyvét részleteiben bemutató alapkutatás nem történt meg.170 A folyamatábra ezért egy szövegközpontú konstrukció, tehát a vőfélyversek alapján készült és azok tematikai csoportjait nevezi meg az egyes szokásmozzanatok kapcsán. Ebből a kísérletből is kiderül, hogy a lakodalmi költészet szövegfilológiai vizsgálata nem nélkülözheti a történeti szokáskutatás eredményeit. 167 SZABÓ András P. 2010. 1081-1082. 168 Kürti László megfogalmazásában: „nem minden található meg a vőfélykönyvekben, ami a lakodalmakban történik.” KÜRTI L. 2013. 227. 169 A legjobb ilyen monográfia BALÁZS L. 1994. 170 PAP J. 2005. 227. 54
