Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Jegyzetek
190. Taktabáji vöfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 107. 191. PántzélJános énekeskönyve. Kecskemét, 1839. OSZK Oct. Hung. 416. 21. Tréfás, csúfolódó inventáriumvers, amely a házaséletre való intést, okító célzásokat tartalmaz a vőlegénynek címezve. Első strófája ponyvái párhuzamokkal rendelkező versszak, az Alföldi vőfénykönyv (G típusú ponyva) különböző kiadásaiban is megtalálható. G) Alföldi vöfény-könyv. Budapest, 1875. OSZK PNy 862. VACSORA ELŐTTI SZÜNIDŐ ALATTI PERORÁCIÓ. Ks.: Szerencsés jó estét kívánok mindennek... A Pántzél János-féle kézirat jó negyven évvel korábbi, mint az Alföldi vőfénykönyv általam ismert első, 1875-ös kiadása. Valószínű, hogy szájhagyományban élő és kéziratokban terjedő strófa került ponyvára. További változatai: Karsai Mihály vőfélykönyve. Szék, 1896-1897. A VŐFÉNYNEK, MIKOR A VENDÉGET ASZTALHOZ ÜLTETI, ÉS VÁRJÁK A VENDÉGET. Ks.: Szerencsés jó estét kívánok ezeknek... (FAZEKAS Zs. 2000. 19-20.) 192. Kisgyőri kézirat. Kisgyőr, 1841-1843. HÓM NA 1609. 59—61. 18. századi közköltészeti eredetű szöveg, öt versszaka szövegszinten is megegyezik Csenkeszfai Poóts András: Házi kereszt. Kevés mulatságért felvállalt hosszas tortúra című versével. A szövegnek hét kéziratos változatát ismeri a Stoll-bibliográfia (STOLL B. 2002). Poóts András énekeskönyve 1800 körül keletkezett, és Sárospatakon található. A vers nyomtatásban is megjelent az 1790-es években Komáromban és Bécsben, majd 1816-ban kétszer Miskolcon. A megegyező strófák szövege a következő: 1. Vévén e világot szemem cirkalmára, Vizsgálom, embernek mi volna hasznára, Abban nyugtatom meg elmém utoljára, Nincs semmi, ami ne volna ártalmára. 5. Az életnek módját ha kérdőre vészem, Mit volna jobb tenni? - azt a kérdést tészem, Feleletül, tudom, sokaktól azt vészem, Ha megházasodom, az lész legfőbb részem. 520
