Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Forgatókönyv
A lakodalom hossza azonban nemcsak az egyházi szabályozástól és az anyagi lehetőségektől, hanem a benne foglalt szokáselemek számától és azok egyenkénti időtartamától is nagymértékben függött. Ebben a vonatkozásban már sokkal inkább jellemző az egyszerűsödés és a rövidülés felé haladás. Az egyik ilyen meghatározó szokáselem a menyasszonyfektetés és a hozzá kapcsolódó menyasszonytánc, gyertyástánc-osztótánc, pártalevétel, öltöztetés, kontyolás, ajándékozás jelenségkomplexuma. A két- vagy háromnapos forgatókönyvi típusokban az éjfél körüli fektetést a házasság valódi elhálása követi, és a kontyolóra, menyasszonytáncra, ajándékozásra csak másnap kerül sor. A 19. század egyik nagy változása, hogy megszűnik a fektetés-elhálás nyilvánossága. Ha szimbolikus módon meg is marad ugyan a pártalevétel és a fektetés szokásmozzanata, azt azonnal követi a kontyolás, az átöltözés, és még éjjel megtörténik az ajándékozással vagy pénzgyűjtéssel egybekötött menyasszonytánc, menyecsketánc is. (Ezeket nevezi Bakó Ferenc az egynapos típusban összefoglaló néven éjfél körüli szokásoknak.) így másnapra már nem marad elvégzendő rítus és nincs több érdemi tennivaló, legfeljebb még egy közös étkezéssel lezárják a vendégeskedést. Kialakult tehát az egynapos lakodalom modellje, amely egyébként a parasztcsaládok zömének anyagilag is jobban megfelelt.151 Hogy a fektetés-elhálás nyilvánosságának megszűnése ok volt-e vagy következmény, azt kellően részletes korabeli gyűjtések híján nehéz lenne megállapítani. Szentesen erkölcsi magyarázatot fűztek a változáshoz. A rítust hagyományosan a nyoszo- lyóasszonyok végezték a kamrában, akik a pártalevétel után a menyasszonnyal együtt háltak, reggel felkontyolták, és újasszonyként adták először az újember kezére. Ezt a korlátozást egyes fiatalemberek nehezen tűrték, és „a kamarát, hol a menyasszony a nyoszolyóival feküdt, a vőlegény megkerülvén az ajtaját sarkából kivetette, és nyo- szolyóikat kihányván és ajtaját újabban bézárván hites felesége mellé lefeküdt.”152 A hasonló botrányok elkerülése érdekében később a fektetést inkább kihagyták a lakodalom menetéből. Felsőtárkányban a padláson lévő szalmában vetettek ágyat az ifjú párnak, de egy szerencsétlen tűzeset kapcsán a szokás elmaradt. „1887 és 1880 között még általános lehetett a menyasszony fektetés, de 1880 körül a hagyomány szerint egy szerencsétlenség miatt tömegesen elhagyták és attól kezdve csak szórványosan találjuk nyomait. Utolsó előfordulására 1915-ből van adatunk.”153 Nem kizárt azonban, hogy az egynapos lakodalom kedvezőbb anyagi feltételei motiválták a szokás elmaradásával járó időbeli rövidülést, és a változással kapcsolatos ideológiai magyarázatok csak palástolták a valódi okokat. Ehhez nagyon hasonló jelenség a 19. században a kalotaszegi menyasszonyrablás (leánylopás, vagy finomabb nevén leányszöktetés) esete. Az ilyen módon létrejött házasságoknál nem kellett a lánnyal kelengyét adni, és nem kellett lakodalmat rendezni. A korábban valódi rablásul GYÖRGYI E. 1990. 32-66. 152 FILEP A. 1971. 126. 153 BAKÓ F. 1955. 395. 48
