Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Jegyzetek
A 3. strófa kezdődik ugyanezzel a vándor sorpárral: Alázatossággal engedelmet kérek / Hogy ide ily bátran bejönni merészlek... Ez az eset azt igazolja, hogy a szájhagyományban élő és kéziratban terjedő motívumok, sorpárok, strófák is kerülhettek ponyvára, hiszen Pántzél János kézirata jó negyven évvel korábbi a hivatkozott ponyva első ismert kiadásánál. 23. Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899—1905. HÓM NA 7518. 8—9. A versnek hiába az a címe, hogy Hívogató vers azon nótára, nincs hozzá dallamjelölés. A hívogató versek egyik jellegzetes költői képe a hitnek rózsalánca, a hitnek erős kötele. A hasonló (a hitnek lánca, a szeretet aranylánca, a szeretet rózsalánca, a hit aranylánca) motívumok előfordulása elég gyakori, lásd még az 44, 45, 55, 56, 58, 59, 61, 66, 67. számú szövegcsaládokat. 24. Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899—1905. HÓM NA 7518. 13. A kezdő strófa a reformátusok körében népszerű 42. zsoltár szarvas-képével indul. {Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik...) A szép kies helyt legel... szókapcsolat pedig a 23. zsoltárból származik {Gyönyörű szép mezőn engemet éltet / és szép, kies folyóvízre legeltet). Érdekes a záró prózai szakasz, amely verssorokra nem tagolható, ám belső rímeivel és az azonos szótagszámú tagmondatok ismétlődésére épülő ritmikájával átmenetet jelent a prózai és a verses formák között. 25. Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909-1911. HÓM NA 580. 2. Az Önök szóhasználat újszerűvé, szinte polgárivá teszi a nemesi-paraszti viszonyrend- szereket tükröző uraimék, kigyelmetek szóhasználathoz képest. Köztes szövegállapotban lévő alkotás, átmenet a strofikus vers és a ritmikus, rímes próza között. 26. Pántzél János énekeskönyve. Kecskemét, 1839. OSZK Oct. Hung. 416. 4—6. A szövegből kiolvasható dramatizált kommunikációs helyzet az ágyvitel szokásának egyik jellegzetessége. A vőlegény és a menyasszony násznépe színlelt ellenséges viszonyt mutat, illetve a kelengye és a nyoszolya alku tárgya, amelyért a vőlegény násznépének fizetnie kell. (BAKÓ F. 1989. 164.) Itt a vőfély mint „kereskedő” jelenik meg, aki a „portékát” várja és fizet érte. Hasonló dramatikus játékkal találkozunk a református Mezőcsáton, ahol egy 1857-es kéziratos vőfélykönyv szövegében a vőfély mint a horvátországi bán követe kéri a kelengyét és a násznép megvendégelését a lengyelországi fejedelemtől, a királyi ház és az ország elpusztításával fenyegetőzve. (Táboros Sándor: A mezöcsáti lakodalom 1860—1900. HÓM NA 2325. 51.) A pénzért való megvásárlásra vonatkozó további adalék Gömörből, 1827-ből: „A vendégség vé460
