Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Egyéb szövegek (214-215.)
215. Lakodalmi beszélgetés 1. Kezdetben az Isten valamit teremtett, Hat napokon amit dicső munkákat tett, Valami csak a bölcs mestertől lett, Mindazoknak kegyes gondviselőjeket. 2. O ad mindazoknak leheletet, ételt, O ad mozgást, erőt, további fenn léteit, Valamit a tenger ő magába bényelt, A kerek ég és föld aminek csak ad helyt. 3. Hogy fennmaradjanak mintegy kézen fogva, Szájának leikével bölcsen igazgatja, Mindenek dolgát önmaga folytatja, Mit mi végre rendelt, aztat odahajtja. 4. Csillagok az égről egyig lehullnának, Sem a nap, sem a hold ott nem ragyognának, A tenger vizei mind kiszáradnának, Ha Isten kezeitől fenn nem tartatnának. 5. Az embert az Isten, mint remek munkáját, Akire ráhúzta képét és formáját, Különösen őrzi, szereti, mint nyáját, Megszerzi ételét, italát, ruháját. 6. Ez világon szegényt, gazdagot ő tészen, A beteg gyógyulást ő általa vészen, A tisztség, az erő ő általa lészen, Minden állapotunk tőle függ egészen. 7. Csak ő igazgatja minden lépésinket, Mint vizek folyását, vezeti szívünket, jó végére hajtja igyekezetünket, O rendeli jól el szívünk s életünket. 8. Az Úrnak tanácsa mindörökké megáll, Kit mire választat, ő attól el nem vál, Ha szintén a tenger túlsó partjára száll, De a mindentudó ott is reá talál. 450
