Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Tánckezdő, táncra szólító versek (211-213.)
14. Hogyha a táborba puskaszó helyébe Mákot hintenének bőven a metéltre, Bizony ez a legény mind járást elnyelne. Ne vonogasd vállad, állj a többi közé! 15. Kilenc puszta falut akárki bejárhat, Míg ilyen lőcslábú, nyalka fattyút láthat. Jaj lesz a libának, ha elébe akad, Mert a pennájával a nyaka kiszakad. 16. Vagy nyerek, vagy vesztek, szerencsét próbálok, Még egy derék legényt közénk verbuválok. De ha kezet nem ad, ugyan mit csinálok? Haragomba bizony majd csalánt kaszálok! 17. Magam is, míg könnyű voltam, a hátára Ugrottam a lónak, friss majom módjára. De már úgy megülök akármely paripán, Valamint áll tövén1K a kinyílt tulipán. 18. Vannak már vitézim, mindnyájan látjátok, Tudom, okosságom nagyon csudáljátok. De ha még táncomat azután látjátok, A nagy kacagásban kihasad a szátok! 19. Már most minden legény essék a térdére, Tartsa fel az ujját, esküdjön fejére! Hogy főkáplárjának lesz segítségére, Mondjon áment, násznagy uram a végére! 20. No már most legények, kik kezet adtatok, E házban mindennek híven szolgáljatok! Nekem kiváltképpen szavam fogadjátok, A hitnek formáját ekképpen mondjátok: 283 áltöven [értelem, ponyvanyomtatvány] 448
