Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Alkalom és rítus
lom fogalmát idézik fel.”122 Ezeknél a daloknál sokszor csak külön a dallam, vagy külön a szöveg hordozza a lakodalmas jelleget, és ez gyakran cserélődhet, változhat. A harmadik réteget a szertartásrendhez csak lazábban illeszkedő, a lakodalomban inkább csak alkalomszerűen előadott énekek, illetve a táncalkalmakhoz egyébként is (és általánosan) kötődő táncdallamok, bordalok, mulatónóták alkotják.123 A lakodalmi táncszók (csujogatások, ihogtatások vagy réjják) egy része kifejezetten alkalmi jellegű, mert szövegeikben dicsérik a menyasszony és a vőlegény szépségét, jó tulajdonságait, illetve néha pajzán, gúnyos, csúfolódó jellegűek. A lakodalmi menetben, a vonulás, az ágy- és kelengyevitel alkalmával, vagy a menyasszonykikérés kapcsán hangzanak el, az asszonyok előadásában, gyakran felelgetős-párbeszédes formában.124 Más részük kevésbé alkalomhoz kötött, és elsősorban a tánc közbeni jókedv, öröm kifejezésére, a hangulat emelésére használják.125 A lakodalmi költészetnek a leginkább alkalomhoz kötött csoportját a vőfélyversek jelentik. A daloktól és a táncszóktól elsősorban abban különböznek, hogy míg azok alkalomhoz kötöttsége folklór jellegű (vagyis nem csak egyféle szituációban hangozhatnak el), addig a vőfélyversek a közköltészet köszöntőverseihez hasonlóan csak és kizárólag egyféle alkalomhoz, a lakodalomhoz köthetők.126 Funkcionális szempontból az archaikus rítusénekekhez hasonlóan magyarázzák a rítust, az alkalmat ünnepélyessé teszik, és segítik a házasság megkötésére jogosult formális vagy informális intézmények, szokáscselekvések tevékenységét, működését, fennmaradását.127 A vőfélyversek — a lakodalmi dalok egy részével ellentétben - nem ragadhatok ki a szokáskör kontextusából, tehát csak a lakodalom bizonyos mozzanataihoz, szokáselemeihez kapcsolódva érvényesek. Ebben az értelemben tehát elengedhetetlen, hogy a szövegek elemzése, csoportosítása előtt bemutassuk a 19. századi lakodalom menetét, és megadjuk a szokás forgatókönyvének legalább vázlatpontokba sűrített összefoglalását. A kéziratos vőfélykönyvekre és a ponyvanyomtatványokra jellemző, hogy szerkesztésmódjukat erősen meghatározza a forgatókönyvi szemlélet. A ponyvanyomtatványoknál ez a szemlélet kimondottan és szándékoltan jelen van, és a népi kéziratos könyvek a gyakorlati hasznosság miatt többé-kevésbé átveszik ezt az időrendi sorrendet tartó, a vőfély munkáját ezáltal szabályozó és megkönnyítő struktúrát. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy egyetlen vőfélykönyv sem alkalmas arra, hogy abból a lakodalom menetét maradéktalanul és pontosan rekonstruálni lehessen. A ponyvanyom122 BENCZE L. 1983. 389. 123 BAKÓ F. 1987. 17-18, DÖMÖTÖRT. 1988. 576. 124 DÖMÖTÖRT. 1988. 576. 125 A lakodalmi réjják tartalmi-funkcionális csoportosítása: KÜLLŐS I.-MARTIN GY. 1982. 185-186. Lásd még: SINKOVITS F. 1974. 83-138, HORVÁTH I. 1980. 156, KÜRTI L. 2013. 224. 126 VOIGT V. 1972. 56-65. 127 BAKÓ F. 1987. 19. 40
