Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Bevezető - Kutatástörténet
általa elmondott versekre vagy prózai szövegekre, különösen nem a kéziratos vagy nyomtatott vőfélykönyvekre) vonatkoznak. Német nyelvterületről történeti adatokkal rendelkezünk, amelyek a középkor végétől kezdődően folyamatosan tudósítanak a vőfélyhez hasonló tisztségviselő lakodalmi tevékenységéről.97 A hétköznapi szóhasználatban Brautführernek nevezett vőfély történeti szempontból legalább kétféle eredetű lehet: egyrészt a társadalmi elit menyegzői lakomáinak ceremóniamestere, tálalómestere; másrészt a népi kultúrában a vőlegény fiatal férfirokona, aki eredetileg a menyasszony körüli teendőkben segített, és csak később vált szervező-irányító szereplővé. Ilyen típusú fiatal férfirokon a délszláv és a görög hagyományokban is ismert, ezért felvetődik a lehetősége egy archaikus közép- és dél-európai gyakorlat meglétének .98 A későbbi vőfélykönyvek előzményének tekinthető a 17. századtól a Werbungsbüchlein műfaja, amelyben az arisztokrácia számára készített menyegzői meghívószövegek formulái, illetve leánykérésre és lakodalomra való szövegek találhatók.99 A magyarországi németek számára a 19. század második felében nyomtatott vőfélykönyvek láttak napvilágot több kiadásban Brautführerbuch elnevezéssel, a magyar nyelvű szövegek fordításaival.100 A németnél jobban dokumentált a szlovák vőfélyek tevékenysége és verselési hagyománya. A szokáskutatás eredményeinek összegzésével Ján Komorovsky 1976-ban megjelentette a szláv lakodalmak monográfiáját,101 és azóta is számos publikáció jelent meg a témával kapcsolatban. A szlovák vőfély legáltalánosabban ismert elnevezése a druzba, amelynek duruzsba formában magyar átvétele is van a palóc vidékeken.102 A lakodalmi tisztségviselők árnyaltabb rendszerében a szlovákok is megkülönböztetik a násznagyot (starejsí), az első vőfélyt (zvdc) és a második- vagy kisvőfélyt [druzba). Helyenként ismert a fővőfély (hlavny druzba) elnevezés is. A vőfélyversek magyar gyakorlatához képest eltérést jelent, hogy a szokás menetében a násznagy sokkal többször szólal meg és mond szertartásos beszédeket (verset és prózát egyaránt), mint nálunk. A szövegek életére vonatkozóan az írásbeliségre és a kétnyelvűségre gyakran találunk szakirodalmi utalásokat. „A vőlegény és a menyasszony búcsúztatásának szertartásmesterei a násznagyok [starejsí-V) voltak. Szövegeiket leírva hagyományozták utóda97 GYÖRGYI E. 1990. 47, DETTMER, H. 1976. 98 A görög ortodox esküvőkön a vratimi elnevezésű férficsoport tölt be hasonló szerepet. A vratimi a vőlegény barátaiból álló társaság, akik segítenek a násznagynak (a házassági tanúnak) elvégezni hagyományos szerepét, illetve lebonyolítani a különböző rituálékat. A délszláv párhuzamokhoz lásd JUNG K. 1992. 9-25, 235-236. 99 A Werbungsbüchlein műfajáról: DÜLMEN, Richard von: Kultur und Alltag in der frühen Neuzeit 1. Das Haus und seine Menschen. München, 1990. 139-140. Idézi SZABÓ András P. 2010. 1032. 100 POGÁNY P. 1978. 370-373. 101 KOMOROVSKY, J. 1976. 102 A palóc lakodalmi szokások szlovák párhuzamainak legteljesebb összefoglalása MANGA J. 1957. 149-218. 35
