Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Tálalóversek (97-145.)
5. Itt vagyon a kalács, a bor mellé való, Ilyet hordott vala Illésnek a holló. Azért rimánkodik a sánta kolduló, Adjanak hát neki, hadd mondja, igen jó! 127. I. Sült tyúk bevivéskor így verselj 1. Édes násznagy uram, mi újság valóba? Ez a sült tyúk odaki ellankadt a hóba. Az másik mellette ott volt kóborlóba, Ügy meglőttem, kiment a combjam forgóba. 2. Hát az puskaszóra a tyúknak serege Ügy jött rám, mint a télnek fergetege! Minden tetemimet úgy megrettentette, Mondhatom, hogy voltam a félsznek betege. 3. Egy vén kotlós engem mind nyomba kapott, Kirúgta fejemből mindján a kalapot. Rúgott, vágott, utoljára pofon vágott, Ügyhogy jobb szememmel nem látom a napot. 4. Hallottátok is talán a jajdulásom, Midőn az a vén kotlós vágta a szemem világom. Nem is bántottam volna, de nagy volt rá bosszúságom, Mert mindján kikaparta nyárba a dohányom. 5. Nem látott ily dolgot még a nagyapátok, íme, vakon kellett bejönni hozzátok. Minden tetemeit feltrancsérozzátok, De a vadászt is anélkül ne hagyjátok! 180 szomja [értelem, párhuzamok] 376
