Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Tálalóversek (97-145.)
107. I. A szármához 1. Én paradicsomban voltam, de messziről jöttem, Virágos kertnek gyümölcsét megettem, Melynek közepébűl káposztát emeltem. Kapa ajándékozta ezt híres káptalannak, Azért nevezik ezt is káposztának. 2. Én uraimék, most káposztát hoztam, Melyért a konyhában sokat várakoztam, A szakácsasszonnyal öszvebarátkoztam, Egy rongyos szármával úgy megbirkózottam. 3. Ez ám, uraiméknak az étkek vezére, Nemes magyar hazánk, országunk címöre! Erre még királyoknak is van szeme, Áldott föld, ahol terem az gyükére! 4. Nem dicsérem én ezt, dicsérje meg magát, Beléje rakattam harmadfél szalonnát, Kilenc disznónak elejit, hátulját, Keresse meg benne ki-ki fülit, farkát! Az után böcsülje, hány polturát ér, vivát! II. Máskorra való vers 1. Paradicsomkertből éppen most érkeztem, Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem. Mivel hogy sokáig ottan kertészkedtem, Szép fehér káposztát bőven termesztettem. 2 2. Nagy Magyarországnak jó részét bejártam, Ily káposztafélét keveset tanáltam. De amerre jártam, mindenütt hallottam, Mindenütt dicsérték, illemmel hallottam. 365
