Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Vőfélyrigmusok - Menyasszonyfektetés, pártalevétel (73-85.)
14. Van erőnk, fegyverünk, kincsünk, eleségünk, Roppant táborunkban nincs semmi szükségünk. Van szívünk, amellett bátor vitézségünk, Amiért fáradtunk, megvan nyereségünk. 15. Légyen azért annak örök dicsősége, Kinek koronája került a kezembe. Párjával vigadjon örök dicsőségben, Nyugodjon éltetek egymás örömében! 16. Az Úrtól áldás rájok mennyből jöjjön, Sokféle bajok közt ő fejők ne főjön. Fiáknak serege közöttök felnőjön, E szó mondásommal beszédem fejezem. 17. Mikor magyaroknak Zsigmond volt királyok, Akkor Kína közül jöttek a cigányok. Selyem volt mentéjek, nadrágok, dolmányok, Most is rá vágynának a kutyacsináltok! 81. II. Pántlika felköszönő vers 1. Szerencsés jó estvét kívánok e háznak, Ebben mulatozó szép frekvenciának! Látom, a magyarok itt nem áznak-fáznak, Bezzeg az a legény, akit úgy pántlikáznak! 2. Csendesség szép vendég, nem kell zsinatolni, Egy is közületek ne merjen most szólni! Valaki e házban nem akar táncolni, A pitvarajtón is ki kell aztat tolni! 3 3. Jól láttátok elébb, hogy innen kiléptem, Amint több utamba csak nem is féltem. Egy híres vitézzel annyira kikeltem, Népemnek, s magamnak majd’ elfogyott éltem. 337
