Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Vőfélyrigmusok - Menyasszonyfektetés, pártalevétel (73-85.)
5. Ragyognak az égen a csillagok immár, Megszűnt minden: munkás, az utazó sem jár. Összeölelkőzve nyugszik sok kedves pár, Téged is, menyasszony, nyoszolyád készen vár. 6. Én búcsúzást veszek, nemes frekvencia, E frekvenciának kedves főnásznagya, Jól tudják, hogy elment menyasszonyunk párja, Azért hát magát is bocsássuk utána! 7. Mire valók tehát e gyertyák kezembe, Miért tartom mostan e szüzet kezemen? Azért, hogy elmegyek véle egy ösvényen, Amelyen elméne egy legény nemrégen. 8. El is jött az idő, hallgatok a szóra, Mert már tizenegyet elütött az óra. A mi vőlegényünk felfeküdt az ágyra, Melyért e személynek menni kell utána. 9. Akinek vétett ez teljes életében, Most bocsánatot kér, renddel a szívében. Ti azért mindnyájan vigadjatok itten, Ok is majd vigadnak a pádon majd mindketten! 10. Csendes jó éjszakát kíván hát azoknak, Valakik mellette eddig fáradoztak. Kiváltképpen pedig násznagy uraméknak, Ezek között pedig atyjának s anyjának. 11. Nem szólok már többet, mindjárt végúe125 megyen Búcsúzásom az egész sokaság fejében. Áldást, víg mulatást mind az egész népre, Kívánok már hagyni az egész seregre! 12. Már jó éjszakával itt hagylak titeket. Virrasszon holnapra az Úr benneteket! Vigasztalja szépen bágyadt szíveteket, Már megyek keresni elment kedvesemet. 125 vége [értelem] 333
