Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Bevezető - Kutatástörténet

A műfaj kétségtelenül a ponyvairodalom egyik vaskos fejezete,67 néprajzi jelentőségét a Magyar Népzene Tára Lakodalom-kötetében lévő jegyzékük is jelzi.68 A ponyvanyomtatványok és a kéziratok egymáshoz való viszonya, a nyomtatott avagy a kéziratos írásbeliség történeti elsőbbségének a kérdése régóta foglalkoztatja a kutatókat. Szabó T. Attila szerint a ponyva merít a kéziratos hagyományból; mások szerint a ponyvát másolják az írástudó parasztok.69 A ponyvairodalom felől történő néprajzi megközelítések kapcsán két határterületről kell még szót ejtenünk. Az egyik a kalendárium-kutatás, amely azért fontos, mert vőfélyverseket időnként a kalendáriumok is közöltek, illetve a ponyvafüzetek mellett ez a nyomdatermék jelentette a 19. századi parasztság hétköznapi olvasásának alapanyagát. A kalendárium-kutatás módszertani, nyomdatörténeti és filológiai eredményeit a vőfélyverses ponyvák feldolgozása során tudtuk hasznosítani

.70 A másik érintkező terület a vallásos ponyvatermékek népi befogadásának kérdése, amely a nyomtatott betűhöz való viszonyulás és a nyomtatványhasználat területén szolgált analógiákkal.71

3. A ponyvahasználat és a kéziratosság kérdései átvezetnek bennünket a népi írásbeliség oldaláról történő megközelítések felé. Ujváry Zoltán a népi kéziratos könyv egyik műfajaként, legnépesebb tematikus családjaként tekint a kéziratos vőfélykönyvekre, melyeknek szövegeit a katonakönyvek, hadifogoly-naplók, emlékkönyvek szövegeivel rokonítja és azokkal összefüggésben kutatja. A vőfélyverseket nem tekinti a folklórhoz tartozónak; elsősorban az írásbeliségben való hagyományozódás okán felülről (ponyváról) alászállott műveltségi javaknak tartja azokat.72 Ujváry Zoltán és tanítványi köre ebben a szemléletben számos népi kéziratos könyv feltárását és publikálását végezte el az elmúlt évtizedekben, elsősorban az Alföld területéről. Ezek között vőfélykönyv nem sok található, de a népi írásbeliség tágabban értelmezett keretei között mindenképpen érdemes csokorba gyűjtenünk a legfontosabbakat, hiszen a jelenség értelmezésében jó példákkal szolgálnak.73 A népi kéziratos könyvekkel kapcsolatos közlésekből azokat vettük továbbá figyelembe, amelyek a keletkezéstörténettel, műfaji összetétellel, repertoárral, az alfabetizációhoz és az írott kultúrához kötődő

67 POGÁNY P. 1958. 578-593; 1959; 1978.

68 MNTIII/A. 1955. 1023-1049.

69 Ehhez a kérdéshez SZABÓ T. A. 1934. 160, ZSÓTÉR G. 1987. ezen belül Szenti Tibor előszava; UJVÁRY Z. 1980. 462.

70 DÉGH L. 1948. 299-315, GELLÉRINÉ Lázár M. 1974. 1226-1254, CSERBÁK A. 1988. 12-131, SZELESTEI N. L. 1988. 313-363.

71 LENGYEL Á. 1998. 20-21; 1999. 160-182; 2001. 191-200; SZABÓ M.-ZOMBORI I. 2010.

72 UJVÁRY Z. 1980. 461-463.

73 UJVÁRY Z. 1959. 53; 1991. 303-332, FARKAS J. 1991. 257-301, KÖRNYEYNÉ Gál E. 1997, BATHÓ E. 1994. 335-345; 1997. 167-185.

29