Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Bevezető - Kutatástörténet

tartalmaznak szövegeket, néhány évtizeddel későbbi időszakra vonatkozóan.61 Az ország más területeiről származó hasonló publikációk inkább csak tájékoztató jelleggel kerülnek az irodalomjegyzékben felsorolásra, bár az összehasonlító vizsgálatokba való bevonásuk a további kutatás számára természetesen nem érdektelen.62

Jól elhatárolható csoportot képeznek a szokáskutatás tágabban vett szakirodaimában azok a tanulmányok, amelyek a vőfélyek és a vőfélykönyvek szerepét, lakodalmi szerepének változását tárgyalják. Néhány korai előzményhez képest különösen az utóbbi öt-tíz évben szaporodtak meg az ilyen szemléletű rövid kis publikációk. Témánk szempontjából azért hasznosak, mert a kéziratok keletkezésére, használatára, életére vonatkozóan tartalmaznak jó analógiákat.63 Jelentős mennyiségű, ám jellemzően ismeretlen eredetű, vegyes vőfélyvers-anyag található továbbá azokban a kötetekben, amelyek a közelmúltban erőre kapott vőfély-folklorizmus, illetve a tudatos hagyományőrzés jegyében születtek. Ezen könyvek közös ismérve, hogy gyakorló, aktív vőfélyek szerzeményei, avagy „ilyen hivatalokban forgolódók” számára készültek, tehát funkcionális értelemben a ponyvafüzetek kései utódainak is tekinthetők. A több mint tucatnyi hasonló kiadvány közül azt a néhányat vettük figyelembe, amelyek komolyabb szakirodalmi tájékozottsággal rendelkező szerzőktől származnak, és szövegeik eredetéről, a vőfélység gyakorlati tudnivalóiról vagy a tisztség történetéről is adnak információt.64

2. A kutatás korai szakaszához tartoznak a ponyvairodalom felőli megközelítések. Amint azt már többször említettük, a 18. század végétől a 20. század derekáig több száz, különböző típusú nyomtatott vőfélykönyv látott napvilágot országszerte. Legelső a váci nyomdában megjelent Mátyus Péter-féle Vőfélyek kötelessége, majd a nyomda Gottlieb-korszakából (közvetlenül 1793 után) megjelent “Újdonnan új...”, anonim vőfélykönyv.65 66 A későbbi időszakból sokat hivatkozott forrás az 1847-es magyaróvári vőfély könyv.66 A 19. század második felének legelterjedtebb darabjai voltak a Tatár Péter (Medve lm re)-féle vőfélykönyv és az Alföldi vőfélykönyv. A táji jellegzetességek hangsúlyozása az 20. század első felének címadásában jelenik meg.

61 BARI K. 2005. 419-429, BÉRES E. 1971. 89-114, JÁVOR L. 1968. 31-47.

62 BÁRDOSI J. 1972. 608-612. CSÓKÁS F. 1988. 169-185, GRÁFIK I. 1992. 121-132, JÄGER M. 1998. 69-78, KIRÁLY L. 1997, KOMJÁTHY A. 1996. 60-70, PÉNOVÁTZ A. 1975. 157-165, SZABÓ M. 1996, TÓTH J. 1993. 23-30, 63-73.

63 CSONKA M. 1954. 72-74, KÓKAI M. 2008. 419-424, MARKOS GY. 2004. 117-182, TISOVSZKI Zs. 2004. 151-170, TRIPOLSZKY G. 1988. 131-140, VINCZE K. 2007. 67- 75, KÜRTI L. 2013. 213-250, TÓTH A. 2014a. 231-293.

64 BODNÁR L. 2009, GYÖNYÖRŰ Zs. 2009, HORVÁTH K. 1994, RUDINSZKI I. 1994, SZÖKÉS. 1998, ZSÓTÉRG. 1987.

65 A váci nyomda ezen korszakának történetét és katalógusát adja POGÁNY P. 1959.

66 KISBÁN E. 1993. 81-106, BALOGH J. 2003, KÜLLŐS I. 2004a. 270-279.

28