Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Példatár - Vőfélyrigmusok - Hívogatóversek (14-25.)

20. Hívogató vers Jóllehet az Úr Isten, mint örökös Ura és teremtője mindennek, valami vagyon az ég­ben és e földön, a maga dicsőségében gyönyörködvén megmaradhatott volna, tetszett mindazonáltal ő felségének minden teremtései után amaz első atyánkat, Adámot, mint nemes, remek munkáját, és az ő tetemébül melléje társat, Évát a maga hasonla­tosságára teremteni, és őket egymás fele segítségére rendelni, ilyen áldással illetvén: gyümölcsözzetek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet! Ezen szép Isten áldása kihat­ván, már az ember elszaporodott nemzetségekre, azok között a mi bizodalmas jó urun­kon, úgy mint Bihari Márton urunkon és ő kigyelme hitves párján is megnyugodott, mert minekutána az Isten parancsolatjának engedelmeskedvén házassági tisztes életet e koráig élvén, férfiú- és leányzói magzatokkal megáldattanak, mely ékes magzatjai között egy férfiúkat szintén emberkorra emlőiken, karjaikon tartozó gondossággal, atyai indulattal felnevelvén, házassági páros életre szárnyaik alól kibocsáttaták, mely szent munkának tökéletes lakodalmi a vége. Hogy az Isten, az angyalok és az embe­rek előtt nyilvánvalóbb legyen, rendeltetett, említtetett a mi bizodalmas jó urunktól, asszonyunktól, az jövő szerdának estvéli óráira egy tál ételre és egy korsó italra, hogy ha a kegyelmes Isten akkorra is, mint eddig, méltatlan életünkben, személyünkben gyönyörködik, étel-italbeli javaibul asztalait megterítvén, szíves atyafiságos szeretetit kigyelmetekkel is, mint atyafiaival és jóakaróival közleni kívánván személy szerint szívesen látja kigyelmeteket! 21. Hívogató vers 1. Tisztelt ház gazdája, kérek szabadságot, Míg elbeszélem a szent házasságot! 2. Ádámot az Isten mikor teremtette, A szent házasságot még akkor rendelte. Egy oldalcsontját Ádámnak kivette, Melyből Éva asszonyt mellé készítette. 3. Maga volt a vőfény az egek királya, Amint azt a Mózes szent históriája Bőven elénk adja, bár ki-ki vizsgálja, Azt minden értelem bámulva csudálja. 277

Next

/
Thumbnails
Contents