Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Vőfélyrigmusok - Jelvények kikérése, bokrétaváltás (7-13.)
Jelvények kikérése, bokrétaváltás 7. I. Bokrétát, kendőt kikéri Édes násznagy uram, szószóló uram! Emlékezetében lehet kigyelmeteknek, mikor az Isten az első világot teremtette és azt elveszítette, Noét a bárkában megtartotta, és amikor a föld megszáradott volna, kibocsátá Noé ama galambját, hogy vinne neki valami jelt, hogy mi is a mi királyunkhoz üres válasszal vissza ne térnénk, hanem hogy valami jelt tudnánk mutatni a kigyelmetek jóindulatjokból! 8. I. Mikor a leányos házhoz érsz, így szólj 1. Immár visszatértünk az Úr oltalmába, Megálltunk ez háznak kívül pitvarába, Jöttünk násznagy uram, egy kompániával, Tiszteljük kelméteket ily szép ifjakkal. 2. Belépek ez háznak kívül pitvarábul, Szállást kérek ismét ez ház gazdájátul. Különösen pedig a főnásznagyátul, Mert mindegyikünk óvja magát a botránkozástul. Édes násznagy uram, szószóló uram! Emlékezetében lehet kigyelmeteknek, hogy az elébb megfordultunk vala a kigyelmetek szállásába, meg-megfordulásunkat meg is ajándékozták kigyelmetek ilyetén szép címerekkel, amelyet még most is köszönünk. Éátván pedig a mi királyunk ezen szép címereket, azért bocsátá ezen több katonáit is, hogy ha azokat is megajándékoznák kigyelmetek ilyetén szép címerekkel? Ida ingyen lészen, azt majd köszönjük, ha nem, különben pénzünkért is legyen, a legények azért vágynak bocsátva! 269
